Egy nyári tábor...

Az út

Csöndben ültünk egymás mellett egy jó darabig,de mivel én nem bírtam tovább inkább elővettem a telefonomat és bedugtam a fülhallgatót a fülembe,mire a srác, -(akinek még mindig nem tudom a nevét)-furán nézett rám mire kihúztam a fülhallgatót a fülemből.
-Mit bámulsz?-kérdeztem kissé idegesen és értetlenkedve.
-Nem szabadott telefont hozni.-mondta, mire kissé lesokkolódtam,tudtam, hogy igaza van és, hogy ebből nem jövök ki jól...inkább csöndben maradtam és belecsúsztattam a telefonomat a táskám mélyére,hogy még véletlenül se az egyik felügyelő szeme láttára rántsam elő véletlenül.Csak ültünk egymás mellett,egyikünk sem szólalt meg, de én azért meg akartam kérdezni,hogy beárul -e engem.
-Elmondod a felügyelőknek?-kérdeztem alsó ajkamat harapdálva.
-Majd meglátjuk,még gondolkodom rajta.-nézett rám vigyorogva.-na kössz...majd meglátjuk...
-Mitől függ, hogy elmondod-e nekik?-kérdeztem mire csak megvonta a vállát,mire én idegesen kezdtem nézni rá.
-Nyugi kislány, nem bántalak.Amúgy Jack vagyok.-ahogy kimondta libabőrös lettem a hangjától,meg se tudtam szólalni.De (ezek szerint) Jack kizökkentett a bambulásomból.A kezét elsuhintotta az arcom előtt, majd vissza,hogy megnézze,mennyire bambultam el...Erre én ,,felébredtem"és megráztam a fejem.
-Neved?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Van.-vágtam rá egyértelműen.
-És megtudhatnám?-kérdezte.
-Még gondolkodom rajta.-Válaszoltam azt amit ő is az imént,ő csak mosolygott rajtam egy sort,majd aismét a tájat kezdte nézni.Már csak 1 óra van az útból...jól eltelt az idő.A beszélgetésünkre rá kb 10 perc múlva megszólalt Jack.
-Komolyan nem mondod meg a neved?-kérdezte komolyan, majd nagy vigyorra húztam a számat.
-Majd meglátjuk.-vontam vállat, ezzel ismételve őt, mire felnevetett.Tudta, hogy mért mondtam ezt.
-Ejj te lány.-mondta majd megcsóválta a fejét és  inkább az ablakon keresztül nézte a mellettünk elsuhanó tájat.
-Maya.-mondtam kb fél órával később a választ, mire ő megfordult és elmosolyodott.
-Nos Maya, nincs kedved mesélni magadról?-kérdezte vigyorral az arcán.
-Nincs.-adtam rá kicsit bunkó,de egyértelmű választ, mire bevetette azokat a gyönyörű kékeszöld szemeit és kiskutyaszemekkel nézett rám, olyan kisfiúsan.De cuki.Nem titok,hogy elég jól néz ki.
-Na jó de nem mondok túl sokat.-sóhajtottam.
-Ezaaz!-kiabált fel, olyan kisfiúsan,mire én elkezdtem röhögni,majd ő is csatlakozott.
-Na jó elég.-szóltam közbe még mindig nevetve.
-Na szóval-kezdtem bele-Maya vagyok, 17 éves,szeretek rajzolni, zenét hallgatni, mint láthattad khm...és persze lovagolni.Amm...kevés barátom van, de aki van az épp elég.Ja, asszem ennyi.-soroltam-Na és te?-kérdeztem.
-Hát most legyek jókisfiú és mondjam el?-kérdezte gondolkodást tettetve.
-Egyszer az életben lehetnél jókisfiú.-válaszoltam.
-Honnan veszed,hogy én annyira rossz vagyok?-kérdezte összevont szemöldökkel.
-Csak rád kell nézni...-mondtam mire elmosolyodott.
-Oké, akkor én is mesélek egy kicsit...-vágta be a kamu durcit.
-Ó én várom.-mondtam nyugodtan.
-Na jó, szóval 18 éves vagyok, én is szeretek zenét hallgatni,bár nem hiszem,hogy olyat amilyet te, imádok focizni-csillant fel a szeme-és...asszem ennyi.
-Ez se rossz.-mondtam majd felállt egy felügyelő.
-Figyelem gyerekek, pakoljatok össze,5 perc és megérkezünk.-ült vissza a helyére,mire mindenki felpattant és ujjongva pakolt össze.Én is elkezdtem pakolni és Jack is.Összepakoltam és kinéztem az ablakon.Megérkeztünk...