Egy nyári tábor...

Action & Love

Beosontam a fiúk faházába.Mindhárman aludtak...hurrá.Lassan odamentem Jackhez és elkezdtem bökdösni.Tudom kedves vagyok...de most mégis hogy kéne felébresztenem...lassan kinyitotta a gyönyörű szemeit.
-Nem tudok aludni...folyton ugyanazt álmodom...tudod...ami történt...-suttogtam neki.Láttam rajta,hogy tudja,hogy miről van szó.
-Gyere.-mondta,majd beljebb húzódott az ágyon és feljebb emelte a takaróját én pedig gyorsan bebújtam mellé.
-Köszönöm.-suttogtam Jacknek,erre ő csak átkarolta a derekamat és magához húzott.A fejem a mellkasán volt, annyira jó volt a közelében lenni.Érezni,hogy itt van,és hogy nem engedne el.Mellette biztonságban érzem magam.Belefúrtam a fejemet a nyakába.Aznap úgy aludtunk el.
Másnap reggel Jack karjaiban ébredtem.Nagyon jó volt egész éjszaka mellette lenni.A másik 2 fiú még aludt.Gyorsan kimásztam Jack ágyából és az ajtó felé vettem az irányt.
-Majd jövök.-mondtam halkan,majd elmentem a faházunkba,fogatmostam,
megfésülködtem, felvettem egy újabb fekete,de ezúttal hosszú ujjú,a tetején fodros felsőt,:

egy szaggatott fekete farmert és a puma cipőmet,igen azért voltam hosszú ujjúban és nadrágban mert még mindig látszódtak a foltok...sebek és...a szívásnyomok,amiket egy kis alapozó segítségével halványabbá tettem,de aki egy kicsit közelebbről megnézné a nyakam az észrevenné.Végül feltettem egy kis szempillaspirált,hogy ne tűnjek teljesen zombinak,majd kiléptem a szoba ajtaján és leültem a lépcsőre.A fiúk már jöttek is hozzám...hogy lepődjek meg...
-Szia Maya,jobban vagy már?Vagy egyáltalán tudtál aludni?-kérdezte David,mire én felkaptam a fejem és Jackre néztem.Ő is zavarban volt egy kicsit...
-Ja asszem jobban vagyok egy kicsit.És igen elég jól aludtam.-mondtam végül nyugodtan.
-Na az már egy jó jel.-mondta Harry.Jack meg sem szólalt.Egyszer csak felpattantam,mire mind a hárman figyelni kezdték,hogy merre megyek.
-Nyugalom,nyugalom...csak felálltam.-mondtam hitetlenkedve.
-És hova mész?-kérdezte Harry.
-Megyek és gyorsan kilövöm magam a Holdra,ha így folytatjátok.-mondtam dühöt tettetve.
-Jól van,csak aggódunk miattad.-mondta szomorúan David.
-Köszönöm,de egy kis teret is szeretnék.-
-Jól van na.De amúgy hova is mész?-erre csak otthagytam őket.Bementem a faházamba és elővettem a telefonomat.Megnéztem az értesítéseket stb it.Korlátlan mobilnetem van...mint mindig.Egy kicsit nézelődtem instán,musical.ly n,majd kikapcsoltam a telefonomat és feltettem tölteni.Kimentem a faházból és ki más várt volna engem ott mint a 3 fiú...akik mellesleg a szívbajt hozták rám és hátraugrottam egy kicsit,mikor megláttam őket.
-Jesszusom.-mondtam.
-Talán megijesztettünk?-kérdezte mosolyogva Jack.
-Nem,képzeld épp mögöttetek osont el a takarítónő star wars jelmezben, felmosóvödörrel a kezében és tőle ilyedtem meg...-mondtam mire a fiúk röhögni kezdtek,de én csak unott fejjel néztem rájuk.
-Jol van na...bocsi...-mondta Harry.
-Máskor inkább ne,vagy kapsz egy szép gyomrost.-mondtam kedvesen.
-Látom visszatértél.-mondta David.
-Hát......mondjuk...nagyjából....nem.... vagyis már jobb...ahh....de....mindegy jó így.-makogtam.
-Ahha...biztos.-mondta David.
-Megkérdeztük,hogy mikor lesz a táncverseny....és...dobpergést kérek...SZOMBAT ESTE!!-kiabált Harry.
-Ja az jó...indultok?-kérdeztem unottan.
-Dehogy is.Mi nem de te igen.-mondta David.Erre kínosan felröhögtem.
-Én biztos,hogy nem.-mondtam,majd elmentem....VOLNA,HA a fiúk nem állnak elém.Próbáltam utat fúrni magamnak köztük,de nem ment.
-Elengednétek?-kérdeztem már nagyon dühösen.Megint...eszembejutott...anya...
-Addig nem amíg igent nem mondasz.-mondta Jack.
-Akkor kezdhetitek ásni a síromat.-mondtam hitetlenkedve.
-Nemár Maya.-mondta Harry.
-Nem és kész.Mit nem lehet ezen megérteni???-tagoltam a szavakat.Már tisztára elborult az agyam, szinte ordibáltam velük és elkezdtem lökdösni őket.Aznap mikor anya otthagyott,megfogadtam,hogy soha többé nem táncolok nyilvánosan,vagy versenyen.
-Nyugi Maya.Mi a baj?-kérdezte David.
-Csak nem akarok indulni.-mondtam idegesen,majd alrébb löktem őket,ezzel utat törve magamnak.Elmentem és leültem a focipálya mellé.Azok a fiúk játszottak,akiknek a múltkor odarúgtam a labdát.Épp végeztek és felém tartottak.Hurrá már csak ez hiányzott.A magas barna hajú fiú,meg még 3 másik srác közelített felém.Volt még két barna hajú fiú,meg egy szöszi.
-Szia.-köszönt a magas barna hajú fiú.Nem mintha a másik 3 nem lett volna égimeszelő.
-Sziasztok.-köszöntem én is.
-Amúgy...én Bryan vagyok-mutatkozott be a magas barna hajú srác akinek a múltkor visszarúgtam a labdát-ő itt-mutatott egy másik barna hajú fiúra-Scott,ő-mutatott a 3.barnára-Zack és ő pedig-mutatott a szöszire-Jason.-
-Maya vagyok.-mondtam,majd mindegyik fiú mondott egy helót,vagy szevaszt.
-Nem tudod,hogy mért kellett Ashnek hazamennie?-kérdezte Zack.Erre én teljesen lefagytam...eszembejutott a vele töltött idő...
-Nem.-válaszoltam remegő hangon.
-Jól vagy?-érdeklődött Bryan.
-P-persze.-dadogtam...de jó,mostmár tudják,hogy baj van...
-Naaa,mi a baj?-kérdezte Jason.
-Hagyjuk.-mondtam,majd felálltam és elakartam menni,DE ismét visszatartott valaki.
-Nem,nem hagyjuk.Mi a baj?Talán nem voltál jóban Ashel?Pedig tök jófej volt.Kár,hogy haza ment.-mondta Bryan.
-Nem,nem kár,hogy hazament,sőt,tudod mit?Rohadjon meg ott ahol van az a szemétláda.-kiabáltam vele.
-Szóval elég rosszban voltál vele.-állapította meg Scott.
-Hűű!Erre magadtól jöttél rá?-kérdeztem cinikusan és csodálkozást tettetve.
-Mért voltál rosszban vele?-kérdezte Jason.
-Közöd???-kérdeztem flegmán.
-Mivel téged ismerlek,ezért van.-mondta.
-Miattam ment haza.Oké?Legyen elég ennyi.-mondtam idegesen,majd elindultam VOLNA,de egy mellkassal találtam szembe magam...most komolyan ezt fogjuk játszani???
-Mi az,hogy miattad ment haza?-kérdezte Bryan kissé idegesen.
-Az,hogy miattam ment haza.-mondtam,majd ellöktem őt,ezzel ismét utat törve magamnak,majd otthagytam őket.Erre nem szembe jöttek velem Jackék???
-Nincs hozzátok kedvem.-mondtam,majd elmentem mellettük.Ők csak meglepetten néztek utánam.Egyszerűen csak hagyjanak békén.Oké?Ezt miért nem lehet megérteni?Olyan nehéz felfogni?Ahh...Már ebéd idő volt,de én szokás szerint nem ettem semmit.Már vagy másfél napja.Nembaj...jó ez így...A felügyelők pedig nem sokkal később összehívtak minket.
-Sziasztok táborozók-kezdett bele az egyik felügyelő-ma elmegyünk a kalandparkba.Lehet majd akadály pályán menni,falat mászni és aki mer,az végigmehet a drótkötélpályán.-sorolta a felügyelő és erre mindenki visítozni kezdett.Juhhu...félreértés ne essék szeretem a kalandparkot,de utoljára anyával voltam.Tudom,elég szar,hogy minden hozzá köt.De hát ez van.Na meg ez is egy rossz közhely volt.
-Fél órátok van összepakolni azokat a dolgokat,amiket magatokkal akartok hozni.-szólalt fel ismét a felügyelő.Én csak bementem a faházba,fogtam egy kissebb hátizsákot és beleraktam a telefonomat.Na ezzel össze is pakoltam...Kisétáltam a faházból,majd leültem a lépcsőre és csak bámultam magam elé...szokás szerint.
-Na Maya,összepakoltál már?-jöttek oda hozzám a fiúk.
-Ja,nézd milyen nehéz a táskám.-dobtam oda Harry nek a tatyómat.
-Hűhha,ez aztán nehéz.Ne segítsünk?-kérdezte megjátszva magát.
-Jaj nem kell köszi,elég erős vagyok egy telefon elbírásához.-mondtam.
-Csak telefont hozol?-kérdezte Jack.
-Azt is csak azért,hogy meg tudjalak titeket örökíteni,ahogy visítoztok a drótkötélpályán.-mondtam vigyorogva.
-Mi is szeretünk téged.-mondta David.
-Ki nem?-röhögtem el magam.
-Khm ego.-mondta Harry.
-Szóltál Harry?-néztem rá dühösen.
-Áhh,nem dehogyis csak kapart
egy kicsit a torkom.-mondta.
-Ja én is úgy hallottam.-mondtam elégedetten.
-A kis terrorista.-mondta David.A felügyelők azt mondták,hogy majd a kalandparkban ebédelünk,tehát 5 perc és indulunk is.Hamar odaértünk.Ahogy beléptünk a kapun mindenki elkezdett ide-oda rohangálni.Öröm volt nézni ahogy tolakodnak,én meg csak néztem,hogy ki hogy mássza meg a falat vagy megy végig az akadálypályákon.Mikor megláttam a drótkötélpályát valahogy egy különös érzés fogott el.Nem tudom mi lehetett az,de hirtelen kedvem támadt végigmenni a legmagasabb,éseghosszabb pályán.Eddig mindenki az alacsonyabb vagy rövidebb pályán ment.De nekem a magas,a veszélyes és hosszú pálya kell.Oda is mentem az egyik kalandparkoshoz és megkérdeztem,hogy mehetek e azon.Azt mondták,hogy elég magas és aggódtak,hogy félni fogok.Na ez az egy az ami miatt én nem aggódtam.Max telibehányok 1-2 fát...ugyanis egy erdő felett fogok elsuhanni.A srác hamar belement és már készítette is elő a szerkót.Közben persze megjöttek a fiúk is...pont jókor...
-Szia Maya.Most mentünk végig az egyik akadálypályán,kár,hogy nem láttad,Harry majdnem leesett.-röhögte el magát Jack.
-Ja,az jó.-mondtam,mjad vissza akartam menni a sráchoz,hogy rámrakja azokat a cuccokat,és segítsen majd elindulni fentről.
-Te hova is mész?-állt elém David.
-Drótkötelezni.-mondtam nemes egyszerűséggel,majd ott akartam hagyni,DE ...Jack is elém állt.
-Mi az,hogy te fel akarsz menni egy olyan izére?-kérdezte meglepetten Jack.
-Az.-válaszoltam.
-Melyiken is mész?-érdeklődött Harry,majd én rámutattam a kiválasztott pályára.
-Azon ott.-mondtam.
-Miii???Az a legmagasabb és te...-kezdett bele Jack.
-És én mi?Félnék?Vagy lány vagyok?-vágtam a szavába.
-Nem...csak az magas és...ahh jó de a másik oldalon várunk rád.-
-Jó az nekem.De most megyek,amúgy is már várnak rám,hogy feltehessük a cuccokat.-mondtam,majd felmentem a sráchoz a magasba...Ez tényleg magas...Mindent megcsinált amit kellet,a telefonomat persze magamnál tartottam hátha tudok majd lőni egy pár érdekes szelfit...nem sok esélyt látok rá...de kitudja...
-Készen állsz?-kérdezte.
-Igen.-mondtam,majd már suhantam is a fák felett.Nagyon jó érzés volt,ahogy a szél belekapott a hajamba és csak mentem a fák fölött.Már kb 2 perce mehettem,mikor észrevettem,hogy már félig elszakadt a kötél...Jesszusom,ha most lezuhanok...Őrült tempóban kezdett verni a szivem és szaporábban vettem a levegőt.Az a valami ott fönt nagyon nem akar a helyén maradni...egyszer csak elszakadt a kötél,a kezemből pedig kicsúszott az a fogantyús cucc.(Nem vagyok szakértő,hogy a nevét is tudjam...sry)Zuhanni kezdtem,és jópár faág belemélyesztette ágait a karomba,lábamba és a hasamba,amik elég mély sebeket ejtettek,ezáltal kiszakítva ruhadarabjaimat.Azt hittem végem van.Nagy koppanással értem földet.A fejem szörnyen hasogatott,a lábamból,kezemből és a hasamból pedig ömlött a vér.Szerencsére nem ájultam el és letéptem egy kicsit a felsőmből és a sebeimre kötöttem.A lábamra még mindig nem bírtam felállni,nagyon fájt...alig éreztem.Alrébb kúsztam egy fa tövébe és nekidőltem.Egyszer csak eszembejutott a telefonom.Azzal megmenekülhetnék.Max Jack nek akartan szólni...másnak nem.A felügyelők úgyis szólnának apának,apa meg hazahívna.De én semmi pénzért nem mennék haza.Megvan!Felhívom a tábort és azt,mondom,hogy Jack barátnője vagyok,és,hogy fontos mondanivalóm van neki és megkérem,hogy jöjjön ide...egyedül...