Egy nyári tábor...

A vihar áldozatot követel...

-Anyád nem tanította meg,hogy hol kell abbahagyni?-ordibálta...itt egy csomó keletkezett a torkomban és nem tudtam szóhoz jutni...de aztán...úgy döntöttem itt az ideje...mindennek.
-Hmm...tudod mit?Nem,nem tanította meg nekem!És tudod,hogy miért?Hát most elmesélem nektek.Jack,Harry,David ti is nagyon figyeljetek,és Bryan te is!Na tehát kedves még mindig nem tudom a nevedet seggarc,az anyám több,mint 6 éve lelépett és ezért sajnos nem tudott nekem ilyesmiket megtanítani.11 éves voltam,mikor az egyik legfontosabb tánversenyemről jöttem haza,anyám és apám veszekedtek.Anyám azt mondta,bár ne vállalt volna el engem és,hogy ha akkor nem szereti annyira apát,akkor én most nem lennék itt,hanem valószínűleg egy árvaházban ücsörögnék!Azt,mondta,hogy minden miattam van,hogy nem tud elmenni bulizni,hogy végig kell ülnie az anyák napját...mindent elmondott apának...persze nem tudták,hogy én figyelem őket...azt is mondta,hogy a tánc miatt nem tanulok,hogy ilyen szar gyereknek kell lennem...Minden egyes anyák napján a szobámban rohadtam és sírtam...sírtam,hogy nem lehetek elég jó anyámnak.Vagy 3 évig depressziós voltam emiatt...de aztán rájöttem,hogy nincs miért sírnom...úgysem jön vissza...úgysem leszek neki elég jó...soha.És igen ezért voltam olyan rossz kedvű,amikor szóba került a tánc,mert ott és akkor megfogadtam,hogy soha többet nem táncolok versenyen,vagy nyilvánosan.Szóval remélem Jack,Harry,David...remélem most mind boldogok vagytok,hogy megtudtátok,hogy mégis mi bajom van...-már folytak a könnyeim-Na és Bryan,és még mindig nem tudom a nevedet seggarc,Ash t miattam küldék haza,igen és,hogy miért?Hát kérlekszépen azért,mert megpróbált engem megerőszakolni,ahogy egy fiatalabb lányt is a táborból.Most már ti is boldogok vagytok?Hogy már tudjátok?Ja és még valami,akkor azért nem tudtam elmenekülni Ash elől,mert leblokkoltam.Igen,látszólag erős vagyok,de belülről már rég összetörtem...A szüzességemet,tudod mikor veszítettem el?11 évesen.És hogy kivel?Anyám egyik pasijával.Már akkor is találkozgatott másokkal,de azt,hittem,hogy csak 1 félrelépés...de nem.Anya egyik kis kalandja megerőszakolt a saját szobámban,miközben apa dolgozott és anya pedig a piától kiütve fetrengett a kanapén...Azóta vagyok ilyen rideg kívülről,azért tudom megvédeni magam és azért merek visszaszólni,mert tudom,hogyha nem szólok,akkor eltaposnak.Ez az én szomorú kis sztorim,igen én egy elkényeztetett picsa vagyok,akinek mindene megvan.Örülök,hogy rájöttél a valóságra...Elegem van már mindenből.Azért jöttem el ebbe a nyomorék táborba,hogy új barátokat szerezzek,de hát akkor ennek is annyi,most mindannyian egy hisztis picsának fogtok tartani,akit elhagyott az anyja...Ja...ez vagyok én!Emésszétek meg!-mondtam a végét már egészen nyugodtan,bár a könnyeim még mindig folytak...Mindenki csak bámult rám.A fiúk arcán láni lehetett a döbbenetet,a megbánást és a sajnálatot.Nem gondoltam semmire,csak hirtelen kirohantam az ebédlőből,egyenesen az erdőbe.Sötét volt és az eső már nagyban szakadt...hurrá...de legalább a telefonom nálam van...Mikor beértem az erdőbe,csak leültem egy fa tövébe és zokogtam...

Na itt is van...mondjuk ez is rövid lett...de a lényeg benne van!😊
Ez a rész egy kicsit eseménydúsabb lett,remélem tetszik,ha igen akkor légyszi hagyj nyomot magad után.
Igyekszem a kövi résszel,addig is puszi mindenkinek!😘
By: Az író