Hiába múlik a fájdalom, hiába minden.
A rossz évet tovatűnnek, délebbre vándorolnak.
De mégsem lesz olyan ahogy vártad, mert már semmi sem lesz ugyanaz.
A széttépett fényképek, az elégetett családi fotók, fekete ruhák tömegei, egy virág a koporsóban, könny és véráztatta lapok a naplódban, véres pengék garmadája, a megmaradt pirulák a táska alján, az a sok altató, hegek, amik egy életen át megmaradnak majd.
Ezek az apróságok mind emlékeznek, és emlékeztetnek a múltra.
Senki nem támad fel, és senki nem jön vissza, ha egyszer el tudott menni.
Azt várnád, hogy a depresszió után majd visszakapod az életed, de semmid sem lesz, csak ha szerencséd van, néhány barát és egy esély, hogy felépíts egy jobb életet.
Az út nem visz sehová, hanem egyszer csak megszakad. Ha menni akarsz, előtte még fel kell építened azt az utata amelyre később lépni akarsz majd.
