Megtanultam mára az agyammal szeretni, habár már elfelejtettem hogyan kell nevetni.
Nincs több köd, sem gyermeki szikra, nincs parázs, kihunyt láng, vagy elmondott ima. Olyan lettem akár a kőszikla: kemény, rideg, és tömör.
Lelkem csupa keserűség, ajkam sem édes már, nincs bennem gyönyör, és mégsem hagy el a gyermek, ki még most is rajongva szeret, s tekint rám ragyogó szemmel...
FIGYELEM!:
Ittas állapotban készült! A minőségért cégünk nem vállal semmilyen felelősséget. Megértésüket köszönjük!
Na csók a családnak, boldog feltámadást Jézunak, és kenyeret a népnek! Csááá😘
