Imádtam azt az estét amikor egymással szemben fekve, a takarót a fejünkre húzva beszélgettünk északába nyúlóan. Aznap este mégcsak meg sem érintettél, csakis a kezemet fogtad, vagy az arcomat símogattad. Mégis, az volt életem egyik legintimebb pillanata. Mert akkor nem testünk, a lelkünk vált eggyé.
