Elmondom, hogy megérts, semmibe vettem minden érzésed, lenéztelek.
Mert ismertelek, tudtam nem viheted sokra, nicsenek nagy álmaid. Akkoriban még nem értékeltem, hogy azért egyetletlen dologért amire igazán vágysz, tisztességesen megdolgozol minden egyes nap.
Akkoriban csak azért kellettél mert érezni akartam, hogy valakinek én vagyok az első. Nem pótlék, nem csak egy kurva a többiből. De nekem csak egy szerető voltál, míg meg nem érintettél, úgy igazán. Addig amíg egyeszer te aludtál el először az egyik éjjel, és rá nem jöttem, mennyire megnyugtató a szuszogásod, milyen puha, és forró a bőröd. Hogy magadhoz ölelve, még az én jéghideg testemet is képes voltál megmelengetni, és sosem zavart, hogy a kezeim minden alkalommal fagyosak maradtak, bármi is történt. Biztonságot, reményt, és jövőképet adtál nekem.
Megszerettelek egy szempillantás alatt, de sajnos már késő volt, mert addigra össze is törtelek.
