Egy nap azon kaptam magam, hogy az álmaimból nem lesz semmi, mert az már nem érdekel senkit mit jelent jó arcnak lenni. Eljuttatni a célig, és nem eléd akadályokat tenni.
Oktatni a jövő generációját az a gyengéknek van, de ellehetetleníteni a diákok jövőjét és jelenét, az aztán kurva nagy érdem.
A tanterv trágya, ezt senki nem vitatja, de egy oldalon állunk baszki.
Miért kell nektek is velünk kibaszni? Tudod, segíts a diáknak, tanítsd meg olvasni mielőtt feladod a kötelezőt nyárra, és lehet hogy akkor tisztelni fog, és nem szidja anyádat.
Sőt, ha le is adod a tananyagot, és utána azt is kéred számon, szeretni fog érte.
Tudod hatalmad van a diákok felett amíg suliba járnak, csak ne felejtsd el, hogy egy nap kikerültök onnan, és talán ők lesznek azok, akik tehetetlen nyugdíjasként téged pelenkáznak...
