"Tudod mostanában kissé megváltozott a világom.
Amióta csak az lettem aki most vagyok, fájdalomban éltem. Gyakorlatilag a jellemem mai formájában a fájdalom által született.
De már nem fáj semmi. Csak épp az a baj, hogy mást sem nagyon érzek.
Meg kell újra tanulnom szeretni, gyűlölni, nevetni, és együttérezni. Vagyis élni.
Be kell vallanom, ez sokkal nehezebb mint azt gondolnánk.
Ha valami fizikailag fáj, akkor megkönnyebbülés ha az végetér. De a lelki fájdalmat a nagy semmi követi.
Üres vagyok, céltalan, reményvesztett..szóval jól jönne most egy barát. Akárki csak hadd beszéljek valakivel. Szar egyedül..."
~Megtört gyönyörűség~
