Pontosan emlékszem milyen volt megfogni a kezed.
Tudom, hogy mennyire érdes volt a bőröd, "egy munkás ember keze" ezt mondogattad.
Nem tudom már milyen volt az arcod, hogyan néztél rám, de erre emlékszem. Hogy is ne emlékeznék, hiszen kicsi voltam még. Mindíg fogtad a kezem.
Csak ez maradt már nekem.
Egy fénykép, egy emlék az érintésedről, és egy a sírkövedről.
Na meg az üresség amit itt hagytál. Mert apu, elmentél...
