Átölelni lágyan, és egy hűvös nyári estén, forró karjaiban ringatni.
Egy érzés, mely krémszínű. Lágy és kellemes, de kissé vörös is, izzó rettenet.
Rettenet, mily kínzó gyönyör, mi testemen, s lelkemben gyötör.
Szép, kellemes, mégis keserédes öröm.
Mert az idő az, mi mindent elsöpör.
E pillanat csodás, de másnapra eltűnsz te, a ragyogás.
