A világ, csak most őszintén

Disszonancia

Ordító suttogásokban vész el, a tömeg csendjében, magányosan.
A sivatagban, hol vízbe fúl, mely tónak vize felperzseli megfagyott bőrét, s szilánkokra hullva áll össze a kép. Én itt vagyok, s te eltűntél.