Én az egész életemet úgy éltem le, hogy a rég nem látott testvéremnek vallottalak annak ellenére, hogy az egyetlen emlékem rólad egy halovány árnykép. Hiszen három éves voltam, mikor utoljára láttalak.
Azóta majd tizenkét év telt el.
Pontosan tudom, hogyha ma szembejönnél velem az utcán nem ismernélek fel, ahogy te sem engem. De mégcsak összefutni sem tudunk, mivel te egy másik kontinensen élsz.
Még azt sem tudom, milyen az arcod.
Mert számomra azta amióta csak az eszemet tudom, csupán egy név voltál a múlt ból.
De hatalmas reményeket fűzök ahhoz a névhez, hiszen ebbe kapaszkodtam több mint egy tíz éven át. Arra várok, hogy felbukkanj, hogy beállíts hozzám, hogy akard tudni, milyen ember lettem abban az elvesztegetett évtizedben. És valahogy, furcsamód ugyan, de mindennek ellenére én mégiscsak szeretlek.
