Imperfect - Tökéletlen

5 - Üdv változás

Hétfő.
Apuval ma megyünk beíratkozni az új suliba. Iszonyú hamar kellett kelni, mivel 6:30-ra kell mennünk apuval az igazgatóhoz beíratkozni. Aztán pedig a többi órában tanulni fogok a 11.-es új osztályomban.

Az igazat szólva, eléggé félek. Nem lesznek mellettem a barátaim minden nap. Az se biztos, hogy szerezni tudok új barátokat. Így lehet, hogy majd magányosan tengetem a hétköznapjaimat, egyedül az ebédlőben, a folyosón, mindenhol az iskolában. Nem fog hozzám szólni senki, és ki leszek rekesztve minden egyes klikkből. Az iskola hierarhia legmélyén leszek, elásva a föld alá...

A hétvége egyébként hamar eltelt. Szombaton kipakoltunk apával minden egyes cuccot, amit Toledóból hoztunk. Ez el is vette az egész napunkat. Vasárnap pedig csapatos filmezés volt. Megnéztünk egy filmet, aztán apu és Emma ment is aludni egyet. Mi meg Jamievel mentünk a saját szobánkba. Laptopoztam és beszélgettem videóhíváson Vikkel és Kattal. Elmeséltem nekik a beköltözés minden egyes részletét, ami elég unalmas téma, ők pedig meséltek arról, hogy már Viknek és az ő internetes barátjának ki van tűzve az időpont a találkozásra.
Igazság szerint nem nagyon tudtam odafigyelni mit is mondanak. Azon gondolkodtam, hogy mi lesz ezzel az újonnan létrejött családdal. Ez a család sohasem lesz igazi család.

A család egy anyából, egy apából, és az ő dnsükből alkotott gyermekekből áll.
Apuval tökéletesen megvoltunk eddig kettesben, a mi kis szerény életünkkel.
Mindent megbeszéltünk, remélem ez ezentúl is így lesz. Minden embert meg tud változtatni egy kapcsolat. Remélem aput Emma a jó irányba fogja megváltoztatni.
De azt tudom hogy Emma egy jó ember, egy jó anya és egy jó lélek. Ebben semmi kétségem. Már aput is boldoggá tudta tenni és ennek nagyon is örülök. Én meg majd meg leszek valahogy. Talán megváltozik az életem valami okán. Valami igazán felpezsdíthetné.

Apuval elindultunk a kocsival az iskola felé. Elég hűvös idő volt, de általában ilyen idő van Detroit városában. Ezt mondjuk nem bánom. Szeretem a hűvöst, valahogy hozzam illik, a személyiségemhez, a lelkemhez.
Behajtottunk a parkolóba és leparkoltuk a kocsit.

Sétáltunk a Southeastern High School épülete bejáratához.
Apu kinyitotta az ajtót és elindultunk a porta felé, ahol apu megkérdezte a hölgytől, hogy merre találjuk az igazgató irodáját. Mint megtudtuk az első emeleten van, így felsétáltunk a lépcsőn, majd jobra indulva sétáltunk a folyosón. Egy átlagos gimihez hasonlított. Tantermek és szekrények sokasága tárult a szemeim elé.

Megálltunk az igazgató ajtaja előtt, apu bekopogott és besétáltunk.

Sok papírmunka és kérdezgetés után, 1 órával később kiléptünk az ajtón.
A folyosón egy teremtett lélek sem volt, mivel az első óra még javában tartott.
Apuval a szekrényem felé sétáltunk. Bepakoltam a könyveimet, amiket kb 20 perce kaptam meg.
Apu átölelt és mondta:
- Sok szerencsét a mai naphoz! Jöjjek érted vagy haza találsz egyedül, sétálva?
- Haza találok, nyugi. Nincs nagyon messze, és egyszerű az útvonal.
- Rendben. Akkor szép napot Kicsim! - mosolygott rám.
- Köszi apu. - mosolyogtam rá vissza, majd elsétált.

Kinyitottam a szekrényem, mert a könyveimmel együtt beraktam az órarendet is. Megnéztem milyen óra is lesz, majd elővettem az órarend szerint következő órához való tankönyvet és megnéztem melyik teremben lesz.
A 15-ösben.

Megszólalt az óra végét jelző csengő és a tömeg, mely az itt tanuló diákokból áll, egyszerre robban ki a termekből.
Még mindig a szekrényemnél álltam, elővettem a szekrényben lévő tolltartomból egy tollat, majd elindultam a 15-ös terem felé. Végigjártam az első emeletet, mire rájöttem, hogy a második emeleten van.

Felfele sétáltam a lépcsőn, majd balra kanyarodva bámultam az ajtók felé írott számokat. Mire egy kemény mellkasba ütköztem. A meglepetségem miatt majdbem hátra estem, mikor egy kéz megfogta a csuklómat és vissza rántott egyenes állásba. Megfogtam a vállát a nagy lendülettől és felnéztem az előttem álló fiúra. Majd megpillantottam azt a mélyzöld szempárt, mely két napja figyelt miközben figyeltem Detroitot az autó ablakán keresztűl.
Még mindig fogta a csuklóm én pedig fogtam a vállát.

Ez az a fajta fiú, aki az iskolában minden csajt megszerez. Minden lánynak bejön
( talán még a pasiknak is ), és lefekszik velük, majd eldobja őket. A suli csajmágnese és sztárja, akivel mindenki akar valamilyen kapcsolatot létesíteni.

Figyeltük egymást. Végig mértük egymás arcának minden egyes vonását.
De ami lekötötte a figyelmem, az a gyönyörű szeme volt. Ahogy nézett vele...
Csak csodáltam őt. Minden egyes porcikájából áradt a tökéletesség szikrája.
Megbabonázott ez a fiú.
Akárki is ő, akármi is történik, ezenell máris megváltozott minden.

° ° ° ° °
Sziasztok, kedves olvasók!🤗
Remélem eddig tetszik a történet.
Nyugodtan megírhatjátok a véleményeteket. Szívesen fogadom.
Következő rész kedden lesz olvasható.