Imperfect - Tökéletlen

7 - Új barát

Emily~

Hétfőn összefutottam az iskola legnagyobb nőcsábászával, mármint ezt mondták az osztálytársak. Félre értés ne essék, nem nekem mondták, hanem csak úgy beszélgettek én meg pont hallottam.
Annyira nem barátkoztak velem, és én sem nagyon barátkoztam másokkal.

Egyedül a padtársam beszélgetett velem. Leginkább pletykákat hallottam tőle. Például, hogy ki az iskola legnagyobb ribikéje ( mint megtudtam valamilyen Amy ). Aki igazából az osztálytársunk. Miest beléptem a terembe hétfő reggel, ő ellenszenvel nézzett rám. Azt nem tudom, hogy mégis miért, de nem vagyok szinpatikus neki.

Minden iskolában van vagy vannak ilyenek. Toledóban is volt egy, aki annyira ribike volt, hogy még egy csajt is megcsókolt, hogy egy srácot lázba hozzon. Ez undorító. Én soha nem csinálnék ilyet, semmilyen okból sem. Minek? Ha egyszer tetszel valakinek, akkor tetszel ha nem akkor meg veszett ügy. Ha tetszeni akarsz egy fiúnak, akkor sem szabad ennyire khm..kurvának lenni. A valódi éned mindennél többet jelent.

Mondjuk.. én beszélek, akinek semmilyen kapcsolata nem volt még egyetlen fiúval sem. De látni láttam már szerelmet. Egy igazit. A mamám és papám szerelmét. Apuhoz és hozzám mindig átjöttek, mivel nem messze laktak tőlünk. Aztán már csak mama jött, mert papa beteg lett. Nem tudom pontosan mi, de abban biztos vagyok hogy veszélyes. Legyengült és már csak otthon tudott élni. Mama még látogat, meg mi is szoktuk néha őket. De ennyi. Mama sem a régi azóta, hogy papa ilyen legyengült és élettelen. Ők ketten igazán szerelmesek. Soha nem láttam ennyire összetartó kapcsolatot, mint az övéké.

• • • • •

Kedd van. Az első óra matek. Eléggé könnyű, ha odatudok figyelni és nem veszi el a figyelmemet a világ egy más dolga. De ez eddig nem történt meg. Ezért vannak jó jegyeim. Ötös, négyes legtöbbször. Ha valamire koncentrálok, akkor azt általában megjegyzem. De van olyan, ami nem igazán érdekel és akkor nem tudom száz százalékosan megtanulni. Ebből születnek a négyesek.

Második óra előtt, kb mint minden szünetben, Vero (igen, becézem) elkezdte mondani tovább amit csak lehet az iskoláról, és a benne tanuló diákokról. Amy járt kb minden sráccal a suliban. Még lehet, hogy 'a titokzatosan engem figyelő srác'-cal is. Általában az ilyen tipusú lányokra buknak, mint Amy és az ő kis barbie baba hasonmásai.

Én egy átlagos lány vagyok, akinek csak két barátja van, de azoknak sem tud elmondani mindent, mert zárkozott és fél kimondani az érzéseit és gondolatait. Ez vagyok én. Csak egy a sok közül, akit nem akar megismerni senki sem, mert a többiek elvannak a maguk kis tökéletes életével.
Csak egy árnyék vagyok a világnak, mely azok számára teremtetett kik tökéletesek és kitűnnek.

Veroval megyünk az ebédlőbe, majd rendelünk egy valami törtkrumplinak kinéző kaját és rántott húst, majd leülünk az asztalhoz az ajtóhoz közel. Ez az ebédlő is olyan, mint minden amerikai filmben. Nagy tér, sok asztal és szék. Fehér falakkal.
Itt tudunk ebédelni csak, mikor beköszönt a tél. Nyáron gondolom ki lehet majd menni, úgy láttam van hely a kertben. Toledóban is mindig kint ettünk Vikkel és Kattal. De most nincsenek itt velem, és ez nem is Toledó. Ez itt Detroit. Minden más.
Az emberek is másabbak. A környezet is.

Mire visszatértem a gondolkozásból, odajött Vero barátja Tom. Vero épp végzett az evéssel, majd Tom átkarolta V vállát. Ez a srác sem lehet az iskolai hierarchia legalján. Se nem csúnya, se nem normális. Határozottam kitűnik a többi ember közül.
Egyébként Vero sem a hierarchia alján van, de a legtetején sem. Ez nem is baj, mert a tetején a ribikék állnak. Ezért merészeltem közelebb kerülni hozzá és a barátja vagy legalábbis a hacerja lenni.

Egy kis szimmászkodás után, Tom megszólalt:
- Öhm... A hétvégén lesz egy buli, Ryan meghívott minket - mutatott V-re és magára - De te is jöhetsz ha szeretnél - mutatott rám.

Még soha nem voltam egyetlen buliban sem, és hát nem nagyon tudom, hogy készen állok-e rá. És hogy hogy is kell ezt elképzelni. Mindenki piál és szív valamit, vagy piál és szexel mint a filmekben? Mert akkor nem igazán van kedvem menni.

- Nem tudom... Nem voltam még egyetlen buliban sem. Csak otthon ittam párszor, vagy par baráttal. - mondtam enyhén halkan. Nem kell az egész sulinak megtudni, hogy milyen unalmas is vagyok valójában.
- Gyerünk, gyere már... - hívogatott V - Csak egy buli, és ott leszek veled, ha valami baj lenne. Nem lesz túl 18 karikás, csak egy kis erezd el a hajamat buli. Mint valami zsúr, úgy képzeld el - ezt úgy mondja mintha tudnám hogy milyen egy zsúr...
- Még aput meg kell kérdeznem, de oké. Talán mehetek.
- Ezaz! - újjongott V. Rám vigyorgott, erre már nem tudtam visszafogni a mosolyom. Tetszik hogy ilyen élettel teli. Talán felpezsdíthetné a monoton kis életemet.