Szeretlek!

Döntés

Megtettem.

Érte.

Csakis Jancsiért.

Nem bírtam volna elviselni, ha megint csalódik bennem. Csak miatta tettem.

Igen, csak miatt.

Csak miatta vagyok most itt, ebben a rohadt házban és próbálom nem megölni a tekintetemmel az előttem álló négy fiút.

Na de, hogy is jutottunk el idáig.....

*******

A nyár már a vége felé közeledett. Augusztus volt, rohadt meleg, a Balaton sehol, se aludni, se élni nem volt erőm. Már focizni se volt kedvem, csak otthon döglöttem és próbáltam nem meghalni. Egyik este viszont kiültünk a Margit-szigetre Bokával, Gerébbel, Kolnayval, Barabással és Cselével.

Olyan nosztalgikus volt az egész.

Kolnay és Barabás egyszerre kezdtek mesélni, ezen persze összevesztek. Eközben Cselének muszáj volt előadnia a puccos nyaralásuknak minden egyes másodpercét. Boka kedvesen hallgatta, Geréb látványosan unta és inkább a veszekedő Barabásékat figyelte.

Minden olyan békés volt. Olyan mint régen.

De minden jó egyszer véget ér. A lelkemet körülölelő vékony kis fonál, ami béket és nyugalmat jelentette, elszakadt.

Elszakadt Boka egyetlen mondatától.

Mindenki lefagyott, leginkább én és Geréb.

Az agyamra rászállt a vörös köd. Alig tudtam uralkodni magamon. Láttam Gerében, hogy képtelen felfogni Jancsi iménti szavait. Mindenki némán ült, senki sem merte feltenni azt a bizonyos kérdést. Csak egy szó volt mégis, mi inkább a némaságba temetkeztünk ahelyett, hogy kimondtuk volna. Boka türelmesen volt és várakozón figyelt minket. Végül Geréb szakította meg a csendet.

- Miért?

Kolnay és Barabás olyan hangosan lélegeztek fel, mintha egy hegy esett volna la szívükről.

- Azt mondta, el akarja ásni a csatabárdot - mondta Boka oly könnyedén, mintha csak az időjárásról beszélnénk.

Mindenki értetlenül nézett egykori vezérünkre.

- És te ebbe belementés? - tettem fel elcsukló hanggal a második legfontosabb kérdést.

- Nem volt okom visszautasítani.

Sokkot kaptam. De nem csak én, mindenki. Nem tudtam gondolkodni, remegtem a visszafojtott indulattól de néma maradtam. A többiek is csak ültek és néztek. Végül újra Geréb volt az,a ki elsőkén megszólalt.

- Elment az eszed?

Igen, ez az amit mindenki ki akart mondani. Még én is.

Boka vett egy nagy levegőt majd felénk fordult.

- Figyeljetek! Tudom, hogy kik ők és azt is tudom, hogy mit tettek. De mindennek már egy éve, nekünk pedig nincs okunk egymást marni. Következő évben végzünk, utána pedig szétszóródunk. Lehet, hogy valamelyikükkel egy egyetemre, karra és szakra fog valamelyikünk járni. Ami történt - itt elcsuklott a hangja, de összeszedte magát - azon már nem tudunk változtatni. Őket pedig nem hibáztathatjuk örökké. Még olyannak is amiről nem tehetnek.... Csak szeretném ha végre béke lenne - mondta határozottam.

Megfordult velem a világ. Összehúzta magam és lehajtottam a fejem.

Tudtam, hogy igaza van. Tudtam, hogy ez a helyes döntés, mégsem tudtam mellé állni. Nem voltam képes elfelejteni azt amit történt. Amit Ernővel tettek. Amit velünk tettek. Éreztem, hogy nagyok kevés választ el attól a ponttól, hogy leüvöltsem a fejét. Belül szinte őrjöngtem.

Ismét beállt a csend, mindenki őrlődött.

A játék megkezdődött. Az nyer aki először megszólal, a többiek pedig mellé fognak állni. A győztes mindent visz. Két választásunk volt : Igen vagy Nem.

Bokára néztem.

Halvány szomorúság csillant meg a szemeiben. Belém nyílalt a felismerés. Az, hogy ez neki is nehéz, hogy ő sem felejt, ő benne is még begyógyulatlanok azok a sebek. Még ő sem állt fel teljesen.

Igen, mindezzel tisztába voltam. Ahogy avval is, hogy ő csak a legjobbat akarja.

Elfordítottam a fejem.

Nem akartam, hányingerem volt már a gondolattól is, hogy megtegyem.

A többiek sem voltak ezzel máshogy. Geréb Boka arcáról próbált valamit leolvasni, Csele kétségbeesetten nézett rám, Kolnay és Barabás pedig egymást tekintetében olvasva kutattak a megfelelő válasz után. Összeszorított fogakkal pörögtek le, a szemünk előtt, a múlt eseményeit. Minden, ami azért történt mert ők léteznek.

Az ingerültség újra úrrá lett rajtam.

Feltettem mindent egy lapra és meghoztam a döntést.

„ Értem. Értünk. Érted! "