Szeretlek!

Határ

Beszéltem Bokával.

Rákérdeztem, ő pedig mindent elmondott. Azt, hogy hogyan is kezdődött, mit is érez most és mit akkor, hol tartanak most, hogy miért titkolta el és mindent ami azóta történt.

Gerébnek igaza volt.

Mindenben.

Tudtam, ha csak magamnak mondogatom azzal nem vagyok előrébb.

Ezért elmondtam Jancsinak mindent.

Ernőt is.

„A megismerkedésünktől a haláláig."

Ádámot is.

„A kezdetektől a mai napig."

Ő csak csendben ült és hallgatta. Egyszer sem szólt közbe. Amikor végeztem, megkérdezte mit akarok tenni.

Én pedig nem tudtam rá válaszolni.

Nem tudtam mit kellene tennem. Igazából semmit sem akartam.

Vissza akartam kapni a barátaimat és újra a régi önmagam lenni.

Gerébtől és Cselétől bocsánatot kértem. Ők egy szót sem szóltak csak mosolyogtak.

Nekem viszont még volt egy feladatom. Rendbe kellett tennem a lelkem.

Jancsi azt mondta most inkább az érettségire kéne koncentrálnom. Az lefoglal addig amíg kitalálom mit akarok kezdeni a helyzettel. Így hát tanultam.

Most ez és ők voltak az elsők!

Nemecsekhez minden héten kimentem, akárcsak eddig.

Ha a vörös ingesek feltűntek én úgy viselkedtem mint általában. Nem foglalkoztam Ádámmal. Találkoztam vele amikor kellett, de vele is olyan voltam mint akárki mással. Viccelődtem , gátlások nélkül hívtam a nevén, néha barátian átkaroltam a nyakát, mint mindenki másnak. Mindenkivel haverkodtam és egyszer tettem egy burkolt célzást Átsnak arra nézve, hogyha egyszer is megbántja Bokát akkor a halál számára megváltás lesz. A többiek nem értettét, Boka a fejét fogta, Áts értetlenül nézett, Geréb majd megfulladt a röhögéstől, ahogy Ádám is.

Szóval mint kiderült ő is tudott róla.

A fiúk visszafogadtak és megbocsájtották a hisztimet. Én pedig minden megtettem, hogy ez így is maradjon.

Elérkezett a ballagás és utána az érettségik ideje.

A ballagás iszonyatosan unalmas és fárasztó volt. A sok séta, a sok ember, az állandó fényképezgetés. De a csúcs a diri beszéde volt a nem létező kötődésünk a sulihoz. Komolyan úgy adta elő mintha valami mániánk lenne ez a suli és az életünk minden egyes percében itt akarnánk lenni. Nem tudom neki milyen fétisei vannak ezzel kapcsolatban, de inkább nem is akarom tudni. Aztán jött az utolsó ofő óra ahol beszélgettünk és búcsúzkodtunk az ofőtől. Szóval ez a része nem volt olyan rossz.

Mivel a két sulinak egy időben volt a ballagása, csak utána futottunk össze a többiekkel. Velük kiültünk a Margit-szigetre és estig ott ültünk és söröztünk. Minden hülyeséget kiveséztünk, Csele végre megmutatta a barátnője képét, amiért Barabásék két hónapja könyörögtek. Megtudtuk, hogy Szebenics általánosban az iskolai zászlót vitte az ünnepségeken, ami nem valami vagy dolog úgy önmagában. Az már inkább, hogy az egyik ilyen alkalommal leverte a meghívott vendégről a parókáját. A már csak olaj volt a tűzre, hogy valaki videót is csinált róla. Barabásék olyan eszelősen röhögtek, hogy azt hittem mentőt kell híni hozzájuk.

Ezután elkezdtünk zenét hallgatni, aminek az lett a vége, hogy mindenki rábökött egy számra valakinek a listáján és azt kellett elénekelnie.

Nickelback - Saving me /Itt Boka énekelt, aki felháborítóan jól ezért le is fújjogtuk /

Arctic Monkey - Do I wanna know? /Áts annyira próbált laza lenni, hogy elesett és közben fel is sikított. Boka annyira elkezdett röhögni, hogy a bekönnyezett./

AC/DC - TNT / Ez Kolnay énekelte több....vagyis inkább kevesebb sikerrel. A vége az lett, hogy nevetségesen magas hangon próbálta üvölten, hogy : TNT ,I'm dynamite..../

Ivan and the Parazol - Together / Csele megpróbált úgy rángatózni , mint a Iván. Ami ugyan nem jött össze de mi legalább jót röhögtünk./

Linkin Park - In the end / Isti énekelni akart, csak nem tudott.../

Nickelback - Far away / Az volt az egyetlen baj, hogy Geréb majdnem elhányta magát a dal közben /

Smash Mouth - I'm a Believer / Barabás előadta a Shrek minden jelenetét ahol ez a dal szól. Csak neki nem vol ott Fiona .../

Three days geace - Animal I have become / Ezt Szebenics énekelte. Vagyis megpróbálta. Már akkor problémák voltak amikor még el se kezdte. Mivel a dal nem nagyon passzol össze vele /

Three days greace - The high road

Itt én következtem. Az egyetlen mázlim az volt, hogy ismertem a dalt és szerettem is. Emberek, szerintem rohadt jó voltam! Még léggitároztam is hozzá. Olyan felszabadult érzés volt. Csak üvölteni az éjszakába. Olyan volt mintha semmi és senki sem létezne rajtam kívül. Nem én voltam a legjobb énekes és hallottam is, hogy jól kiröhögtek.

Amikor a dal végére értem, mindenki tapsol és füttyögött.

Csak egy ember állt némán.

Ádám.

Ő csak döbbenten nézett rám.

Összeráncoltam a szemöldököm. Nem értettem mi baja. Ennyire csak nem volt rossz. Értetlenül néztem Bokára, aki szintén a dermedten álló fiút fürkészte. A többiek nem is figyeltek, az sokkal látványosabb volt ahogy Barabásék az „I'm a barbie girl" - t készültek éppen duettben előadni. Áts odasuttogott valamit Ádámnak, aki erre összeszorította az állkapcsát.

Még mindig nem tudtam hova tenni a dolgot.

Egyszer csak Ádám megindult felém. Amikor hozzám ért elkapta a karomat és maga után kezdett vonszolni. Még hátranézve láttam, ahogy Boka és Áts is utánunk indulna, de Geréb megállítja őket.

Mire előrefordultam már egy sötét épület mellett álltunk. Ádám megállt, elengedte a karom és kicsit távolabb lépett. Körülnéztem. Senki sem járt erre. A mögöttem lévő épület talán a kolostor volt, de nem mertem volna rá megesküdni.

Mikor visszanéztem Ádám még mindig nekem háttal állt.

- Én ezt már nem bírom tovább! - kelt ki magából miközben megfordult.

Egy pillanat volt az egész.

A hideg kőfalhoz nyomott és megszüntette a köztünk lévő távolságot.

Bennem rekedt a levegő.

„ Megcsókolt!"