Friend Zone

II.

- Figyelem emberek, hatalmas hírem van! - robbant be Jongin az ajtón, nyomában a feltűnően csendes Chanyeollal. - Chanyeol barátunk be fog pasizni - tárta szét a karját, és várta az elsöprő tapsvihart, ami szokás szerint nem következett be.

- Dehogy fog - szólalt meg Sehun, aki éppen az asztalnál ült, és komótosan eszegette a pizzáját. - Minden második héten ezt mondod.

Chanyeol Jonginra nézett, akinek még Sehun szokásos rideg megnyilvánulása sem törölte le a lelkes vigyort a képéről. Azon gondolkozott, hogy a barátját vajon miért foglalkoztatja jobban az ő szerelmi élete, mint a sajátja. Persze az is igaz volt, hogy Jongin szerelmi élete élesen eltért az átlagostól, tekintve, hogy valószínűleg az egész egyetemen alig akadt olyan ember, aki ne élvezte volna életében legalább egyszer a fiú kegyeit.

- Igen, de ezúttal érzem, hogy sikerülni fog. Igazam van, barátom? - karolta át Jongin Chanyeol vállát színpadiasan, aki azonban nem szándékozott válaszolni neki.

Tekintete kutakodva vizslatta a szoba szegleteit, egy bizonyos személyt keresve.

- Baekhyun itt van? - kérdezte tettetett érdektelenséggel a hangjában, majd kiszabadította magát Jongin karjából, és leült Sehun mellé.

- Nagyjából egy órája ment el, azt mondta találkozik valakivel - válaszolta Junmyeon, aki szokás szerint a kanapén üldögélt a tankönyvei társaságában.

Chanyeol aprót bólintott, miközben próbálta figyelmen kívül hagyni az agyába beférkőző kérdéseket. Nem akart többé azon gondolkozni, hogy Baekhyun hol és kivel lehet éppen, mégis ott motoszkált a fejében a fiú hiánya.

- Kit érdekel Baekhyun, mikor ott van Do Kyungsoo? - nevetett fel idegesen Jongin, ahogy látta, hogy Chanyeol újfent a dolgokon agyal.

- Szerintem Chanyeolt - válaszolta Sehun, aztán egy nagyon harapott a pizzájából.

- Ki az a Do Kyungsoo? - kérdezte Junmyeon fel sem nézve a könyveiből.

- Chanyeol legújabb kiszemeltje, akiért teljesen odavan - jelentette be büszkén Jongin, mire Sehun és Junmyeon is kérdő tekintettel fordult Chanyeol felé.

Ő azonban látszólag oda sem figyelt a körülötte zajló beszélgetésre, csak állát a tenyerébe támasztva meredt a semmibe.

- Ha jól sejtem, most hazudtál, Jongin - állapította meg Junmyeon, miközben feljebb tolta a szemüvegét. - Amennyiben Chanyeol tényleg ilyen véleménnyel lenne Do Kyungsooról, akkor az agya éppen elég endorfint termelne ahhoz, hogy ne úgy nézzen ki, mint aki állandóan bipoláris zavarokkal küzd.

- Jézusom, Junmyeon, senki nem érti, hogy miről beszélsz - nézett fel Sehun felháborodva a pizzásdobozból, aztán beleboxolt Chanyeol vállába, aki majdhogynem vicsorogva pillantott rá. - Hé, ki ez a Do gyerek? - kérdezte teli szájjal.

Chanyeol nagyot sóhajtott, ahogy eszébe jutott a félénk, szemüveges cserediák korábbról. Hogy mit gondolt Do Kyungsooról? Aranyosnak találta. Biztos volt benne, hogy rendes srác, és hogy nem veszítene semmit azzal, ha megismerkedne vele, mégsem érzett égető szükséget arra, hogy kezdeményezzen.

- Senki. Csak egy szerencsétlen cserediák, akiről Jongin most legalább egy hétig nem fog leakadni.

- Kikérem magamnak, én csak neked segítek - akadt ki Jongin.

- Na és milyen ez a Kyungsoo? - érdeklődött Junmyeon.

- Tökéletes - vágott Jongin Chanyeol szavába, aki már éppen nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon. - Pont Chanyeol esete. Irodalom szakos, tehát okos, alacsony, aranyos és Chanyeol maga is tudja hogy megfektetné, csak nem vallja be magának.