Friend Zone

IV.

- Hát én ezt nem hiszem el! - háborgott Jongin, miközben Chanyeollal az oldalán sétált a kampuszról kifelé vezető úton. - Végre megtalálom a tökéletes embert, erre kiderül, hogy ő Baekhyun kis cserediákja. Tulajdonképpen olyan, mintha a gyereke lenne.

- Nem a gyereke, azon úgy igazán kiakadnék - morogta Chanyeol, akinek az előző napi eseménysorozat jelentősen rányomta a bélyegét a hangulatára.

Az évek során egészen erősen tudatosult benne, hogy Baekhyun semmi többet nem lát benne egy nagyon jó barátnál. Mégsem gondolta volna, hogy a fiúnak egyszer csak kedve támad asszisztálni a nem létező szerelmi életében. Az egész helyzet nevetséges volt. Nem arról volt szó, hogy elvárta tőle, hogy viszonozza az érzéseit, az mégis tagadhatatlan volt, hogy Baekhyun ezzel az ötletével hatalmas pofont adott Chanyeol egójának.

Persze nem szándékosan. Baekhyun a legkevésbé sem volt rossz szándékú ember, csak - ahogy Sehun mondaná - menthetetlenül idióta.

- De nem baj, Chanyeol, akkor is megszerezzük neked Do Kyungsoot - váltott át hirtelen pozitív hangnembe Jongin, miközben bizakodva átkarolta barátja vállát. - Ha kerítő kell, én vagyok a megfelelő ember. Profi vagyok a témában.

- Igen, volt alkalmam megtapasztalni a szakértelmedet - válaszolta Chanyeol unottan, Jongin pedig büszkén bólogatott, természetesen meg sem érezve a cinizmust a másik hangjában.

Chanyeol beletörődő mosollyal az arcán, alig láthatóan megrázta a fejét, és nyugtázta magában, hogy egyik barátja sem éppen normális, de Jongin különösen nehéz eset még közöttük is.

Nagyjából egy percig csendben sétáltak, mikor Jongin egyszer csak úgy oldalba könyökölte Chanyeolt, hogy körülbelül négy bordája szakadt le ott helyben.

- Hé - suttogta Jongin, még mielőtt Chanyeol bosszúból belökhette volna a legközelebbi bokorba. - Célpont 12 óránál.

Chanyeol először nem értette, hogy Jongin miért beszél úgy, mint a legújabb James Bond film főszereplője, de aztán ahogy felkapta a fejét, kicsit előrébb megpillantotta Baekhyunt és Do Kyungsoot, ahogy éppen az egyik épület ajtaján jöttek ki.

Chanyeol akárhogy próbált küzdeni ellene, az agya most is kizárt mindent Baekhyunon kívül, mint mindig, mikor meglátta. Baekhyun kézfeje teljesen eltűnt a dzsekije ujjában, arca pedig alig látszott ki hatalmas sála mögül. Chanyeol nagyon jól tudta, hogy Baekhyun a legfázósabb emberi lény a földön, mégis muszáj volt elmosolyodnia azon, hogy ő az egyetlen, aki eszkimónak van öltözve szeptember közepén.

Baekhyun mosolyogva hallgatta Kyungsoot, aki szintén jókedvűen magyarázott neki valamiről. Látszólag nagyon el voltak melyedve a beszélgetésben, hiszen észre sem vették, ahogy Jongin és Chanyeol pár méterről bámulja őket.

- Na, gyere barátom, készítsd a sármodat, most odamegyünk - mondta Jongin, majd megragadta Chanyeolt, és vonszolni kezdte a többiek felé.

Chanyeol nem látta értelmét a tiltakozásnak, tekintve, hogy így is úgy is el kellett volna menniük a két fiú mellett, ha ki akartak jutni a kampuszról. Másrészt Baekhyun abban a pillanatban vette észre őket, amint elindultak feléjük. Ahogy a tekintete megtalálta Chanyeolét Kyungsoo válla fölött, az arca azonnal felragyogott, ő maga pedig heves integetésbe kezdett, amit Chanyeol betudott annak, hogy Baekhyunban is legalább annyira tombol a kerítő-ösztön, mint Jonginban.

- Üdvözletem - szólalt meg Jongin amint odaértek. - Szia Do Kyungsoo, Chanyeol nagyon örül, hogy újra láthat - nézett bele sokatmondóan a cserediák szemébe, miközben olyan közel hajolt hozzá, hogy nagyjából egy méterrel sértette meg a komfort zónáját.