- Te hülye vagy, Jongin, nem kell az a diszkógömb - méltatlankodott Chanyeol, miközben figyelemmel kísérte, ahogy Jongin egy hatalmas diszkógömbbel a kezében próbálja feltornázni magát szegény Junmyeon nyakába.
- Dehogynem - vágta rá az említett személy határozottan - Pont ilyen alkalmakra tartogattam.
Jongin a házibuli ötletének megszületése óta szervezési lázban égett, Chanyeol pedig örült annak, hogy barátja talált magának egy másik elfoglaltságot a "döntsük meg Do Kyungsoot" témán kívül. Azonban mikor aznap este Jongin egy diszkógömbbel rontott ki a szobájából, már ő sem tudta szó nélkül hagyni a dolgokat.
- Miért van ilyened úgy egyáltalán? - kérdezte a karját széttárva.
- Természetesen azért, mert ez rohadt menő - jelentette ki Jongin mindentudóan, miközben helyet foglalt Junmyeon nyakában.
- Számításaim szerint nagyjából fél másodperc választ el a gerincsérvtől és egyéb egészségügyi problémák esetleges fellépésétől - préselte ki a száján Junmyeon, ahogy próbálta felemelni Jongint, és a körülbelül ugyanannyit nyomó gömböt.
Mikor ez nagyjából sikerült neki, a nappaliban kisebb felfordulás támadt. Jongin hangosan tanakodni kezdett, ugyanis azt sajnos elfelejtette előre kitalálni, hogy hogyan rakja fel a diszkógömböt a plafonra, míg Junmyeon alulról próbálta a tudtára adni, hogy mindjárt megszakad. Chanyeol továbbra is fennhangon ellenezte a diszkógömb felszerelését, mondván, hogy "ez a lakásuk, nem valami retro klub", Sehunt nem érdekelte, hogy mi történik, Baekhyun pedig - aki addig a szőnyegen ücsörgött, és mosolyogva figyelte az eseményeket - most kissé megijedt, és azon kezdett aggódni, hogy "nehogy valaki meghaljon".
- Feladom - jelentette ki Junmyeon lihegve, majd leereszkedett, hogy Jongin le tudjon szállni róla.
- De most akkor mi lesz? Hogy rakjuk ezt fel? - emelte a magasba Jongin a gömböt, ügyet sem vetve Junmyeonra, aki kiffuladva rogyott le a legközelebbi székre.
- Sehogy - válaszolt Chanyeol. - A sors nem szeretné, hogy felrakjuk.
- De én szeretném - erőszakoskodott Jongin.
- Mi lenne, ha megpróbálnám én? - szólalt meg hirtelen Baekhyun, mire mindenki meglepetten pillantott felé - mert én vagyok a legkönnyebb - mosolyodott el, Chanyeol pedig magában nyugtázta, hogy most még az eddiginél is jobban ellenzi az ötletet.
- Nem is mondasz hülyeséget - helyeselt Jongin, miután jól megfontolta magában az ajánlatot. - Gyere Junmyeon, indul az újabb küldetés - nézett Junmyeonra, akinek látszólag még az előző "küldetést" sem sikerült kihevernie.
- Kizárt dolog - rázta meg a fejét. - Egyszer bőven elég volt. Különben is, miért nem te emeled fel, ha már a testi épség ilyen elhanyagolható fogalom a számodra?
- Mert nekem irányítanom kell, hogy hova rakja - kérte ki magának Jongin.
Itt mindenki elgondolkozott egy kicsit, majd az összes szem Sehunra szegeződött, aki unottan pillantott fel a telefonjából.
- Engem hagyjatok ki ebből - rázta meg a fejét.
- Légyszi már - kérlelte Jongin.
- Nem.
- Veszek neked kaját - hangzott az ajánlat, mire Sehun felállt a helyéről, és odasétált Jonginhoz.
- Veszel nekem kaját. Kétszer. És csak akkor szólsz hozzám, ha nagyon muszáj - mondta, majd kivette a diszkógömböt Jongin kezéből.
Pár perc múlva, mikor is sikerült egy indokolatlan kampót találniuk a plafonban - aminek a létezése egyébként mindegyikük számára újdonság volt -, kezdetét vette a második küldetés. Baekhyunt felemelni lényegesen könnyebb feladatnak bizonyult, mint Jongint, aki most a földről irányította a másik kettő mozdulatait.
- Kicsit magasabbra - mondta, mire Baekhyun felnyújtózott, kezében a hatalmas diszkógömbbel.
Már majdnem sikerült felakasztani, amikor is kisiklottak a dolgok. A gömb akasztója lecsúszott a kampóról, mire Baekhyun is elvesztette az egyensúlyát, a helyzetet pedig nehezítette, hogy egy több kilós tárgyat tartott a kezében.
Chanyeolnak majdnem megállt a szíve, ahogy előre látta, mi fog történni. Ösztönösen megindult a vészesen dülöngélő Baekhyun felé, akinek a kezéből ebben a pillanatban csúszott ki a gömb.
- Neee, a diszkógömb! - ordított fel Jongin kétségbeesetten, majd filmbe illően hasra vetette magát, és elkapta féltett kincsét, pont még mielőtt az a padlóra esett volna.
Bár a diszkógömb megmenekült, Baekhyun annyira elvesztette az egyensúlyát, hogy Sehun sem volt képes megtartani. Így hát egy kétségbeesett üvöltés kíséretében egyenesen az éppen időben érkező Chanyeolra zuhant.
Chanyeol fel volt készülve Baekhyun esésére, azt azonban nem gondolta volna, hogy a fiú ekkora lendülettel érkezik majd. Karjával óvóan átkarolta őt, miközben háta hatalmas puffanással csapódott a padlónak.
Egy másodperccel később Sehun is hasonlóképpen landolt mellettük.
- Jongin - hörögte Sehun, mire Jongin még mindig a gömböt szorongatva pillantott rá. - Háromszor veszel nekem kaját.
Chanyeol még mindig nem merte elengedni Baekhyunt, aki pár másodpercig kiterülve feküdt rajta, aztán olyan hirtelen pattant fel, hogy az már szinte ijesztő volt.
- Köszi Chan - motyogta, miközben az arca alig láthatóan vörös árnyalatot vett föl. - Nem esett bajod, ugye? Én most... Én most hozok egy jeget, hátha kell valakinek - mondta, aztán kisietett a konyhába, és hangosan túrni kezdett a fagyasztóban, figyelmen kívül hagyva, hogy mindenki "hát ez meg mi volt" fejjel néz utána.
Ez így ment egészen azóta, hogy Chanyeol pár nappal korábban megcsókolta Baekhyunt.
Látszólag a világon semmilyen hatással nem volt rá az a kis közjáték, hiszen továbbra is ugyanolyan lelkes tagja volt a "döntsük meg Do Kyungsoot" klubnak, mint Jongin. Úgy tűnt, teljesen sikerült elhitetnie magával, hogy Chanyeol csupán a játék kedvéért tette amit tett, valami mégis megváltozott a viselkedésében.
Korábban mindenfajta gátlás nélkül létezett Chanyeol jelenlétében, most viszont alig észrevehetően elhúzódott, ha véletlenül egymáshoz értek a kanapén ülve, vagy ha összeért a kezük, mikor valamit átnyújtottak egymásnak. Egyszer még azért is bocsánatot kért, hogy benyitott a fürdőszobába, amikor Chanyeol a fogát mosta, pedig mindketten tudták, hogy Baekhyunt egészen addig a legkevésbé sem érdekelte, hogy Chanyeollal egyszerre tartózkodnak a mosdóban, vagy nem.
A fiú újfajta gátlásossága megrémítette Chanyeolt. Pontosan ez volt az, amit el akart kerülni minden egyes olyan alkalommal, mikor elhatározta, hogy magában tartja az érzéseit. Félt, hogy azzal a csókkal megtette az első lépést afelé, hogy elveszítse a legjobb barátját.
A félelemnél azonban erősebb volt a zavarodottsága. Mert bár maga sem gondolt bele igazán, a lelke mélyén már feltette magának a kérdést: Baekhyun tényleg így viselkedne, ha nem érdekelné, ami történt?
Jó napot 🤗 (?)
Ha valaki esetleg követi azt az egyáltalán nem érdekes szabályomat, miszerint három naponta posztolom a Friend Zone-t, az biztos tudja, hogy ennek a résznek ma még nem kellene itt lennie, csak holnap.
Erre egyszerűen az a magyarázat, hogy szerettem volna figyelembe venni, hogy holnap karácsony van, és esetleg van olyan, aki fát akar díszíteni, vagy hasonlók, ahelyett hogy Wattpadon tengetné az életét (mint jómagam).
Szóval nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek ezzel a rövid résszel!!! 🎄❤️🎄❤️🎄
~ Avery
Ui.: Remélem, hogy a rész rövidségét kárpótolja valami más. *khm Lux*
YOU ARE READING
Friend Zone
FanfictionA barátzónában rekedni a legkevésbé sem jó buli. Chanyeol és Baekhyun gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok, azonban Chanyeol mindig is többet érzett egyszerű barátságnál. Mivel nem akarta tönkretenni a kapcsolatukat, sosem fedte fel valódi érzéseit B...