Friend Zone

VIII.

- Megjöttem! - ordított ki Chanyeol köszönésképpen az előszobából, miután becsukta maga után a bejárati ajtót.

- Szia! - hallatszott Baekhyun hangja a konyha felől.

A lakás feltűnően csendes volt, és Chanyeol ebből arra következtetett, hogy nincs mindenki otthon. Legalábbis Jongin biztos, hogy nem. A gyanúja beigazolódott, mikor a konyhába bekukkantva egyedül Baekhyunt pillantotta meg, aki éppen a mosogatógépből pakolta ki a tiszta edényeket.

- Ó - hangzott Chanyeol értelmes megnyilvánulása. Egyszerűen nem tudott nem kínosan hangzani. - Szóval csak te vagy itthon.

Saját magát is meglepte azzal, hogy milyen bénán ejtette ki a száján a szavakat. Annak ellenére, hogy évek óta szerelmes volt a legjobb barátjába, azt valahogy sosem tudta elképzelni, hogy egyszer ilyen furcsán feszült legyen a levegő körülöttük. Ahogy azt sem, hogy Baekhyun valaha máshogy nézne rá.

Újra előjött az a különös zavarodottság, amit mostanában Baekhyun közelében érzett. Persze szó sem volt arról, hogy a fiú viszonozta volna az érzéseit. Valami mégis megváltozott azóta a csók óta.
Csak annyi volt a gond, hogy Chanyeol nem tudta eldönteni, hogy ez a változás jó, vagy rossz.

Azonban most az egyszer nem is akarta eldönteni. Túl fáradt volt hozzá. Azt tervezte, hogy szerez valamit enni, aztán le is fekszik aludni, hogy ki tudja pihenni magát a másnap kora reggel kezdődő óráira.

Ráadásul abban is egészen biztos volt, hogy csupán a képzelete játszik vele, és Baekhyun továbbra is csak annyira látja benne a potenciális partnert, mint egy papucsban.

Baekhyun röpke pillantást vetett rá, miközben kiemelt egy nagy rakás tányért a gépből.

- Igen - mondta. - Junmyeon órán van, Jongin pedig elrángatta Sehunt edzeni.

Chanyeol elmosolyodott a gondolatra, hiszen tudta, hogy Sehun utál edzeni.

- Kíváncsi vagyok, melyikük jön haza élve - jegyezte meg, majd nyújtózkodott egyet.

Baekhyun felnevetett, de a Chanyeol még éppen látta, ahogy a másik lopva a pólója alól kivillanó hasára pillant. Túl sok ideje azonban nem maradt arra, hogy ennek a cselekedetnek a mögöttes tartalmán gondolkozzon, hiszen Baekhyun egy másodperccel később újra a tányéroknak szentelte a figyelmét.

- Várj, segítek - lépett mögé Chanyeol, mikor Baekhyun lábujjhegyre állva megpróbálta berakni a kezében tartott tányérhalmot a nála jóval magasabban lévő szekrénybe.

Mellkasa hozzáért Baekhyun hátához, ahogy sietve kikapta a kezéből az edényeket, majd óvatosan letette őket a polcra.

Ezután szinte rögtön a hűtő felé indult. Nem is vette észre, hogy Baekhyun keze alig láthatóan megremeg, amikor becsukja a szekrényajtót.

Chanyeol feltépte a hűtőt, Baekhyun pedig befejezte a pakolást, és háttal a konyhapultnak támaszkodott. Szokatlanul csendes volt, amit Chanyeol nem igazán tudott mire vélni.

- Utálom, mikor Jongin bent hagyja az üres tejesdobozt a hűtőben - mondta, egyrészt azért, hogy megtörje a csendet, másrészt pedig mert tényleg idegesítette, hogy Jongin soha nem bír elmenni a fél méterrel odébb lévő kukáig. Az üres dobozt a szemetesbe hajította, majd fogott egy olyat, ami teli volt, és beleivott.

Baekhyun nem válaszolt. Kis ideig Chanyeol ajkait nézte, majd mikor a másik befejezte az ivást, szinte frusztráltan pillantott félre.

- Nem tudod, hol van a joghurtom, amit tegnap ide raktam? - kérdezte Chanyeol a hűtőbe visszahajolva, majd mikor megtalálta amit keresett, felegyenesedett, és éppen készült becsukni a hűtőajtót, mikor Baekhyun hirtelen előtte termett, és a felsőjét megmarkolva lehúzta magához.

Chanyeol lélegzete elakadt, amikor megérezte Baekhyun ajkait az övéin mozogni. Szegény elfeledett joghurt a földön landolt, ahogy Chanyeol ösztönösen viszonozni kezdte a csókot. Felszabadult kezével Baekhyun derekára markolt, hogy még közelebb húzhassa magához, Baekhyun pedig készségesen simult hozzá, miközben ajkait elégedett sóhaj hagyta el. Karjait a nyaka köré fonta, és hagyta, hogy Chanyeol a konyhapult felé terelje, közben pedig egy pillanatra sem vált el tőle.

Miután sikerült a pulthoz érniük, anélkül, hogy hasra estek volna egymásban, Chanyeol egyszerűen feltette Baekhyunt a pultra, hogy a fejük egy magasságban legyen, és jobban hozzáférjenek egymáshoz.

Chanyeolnak fogalma sem volt, hogy mi történik. Nem tudta, hogy mi ütött Baekhyunba, sőt abban sem volt biztos, hogy ez az egész tényleg megtörténik, tekintve, hogy éppen a legjobb barátjával csókolózott a konyha kellős közepén. Méghozzá vadul.

De az, ahogy a szájuk egy ritmusra mozgott, ahogy Baekhyun keze a hajába siklott, és ahogy a testük minden egyes pontja összeért, valahogy annyira tökéletes volt, hogy Chanyeolnak minden kétsége elszállt.
Az egészben volt valami lélegzetelállító, ő pedig egyszerűen helyesnek érezte azt, ami történik. Úgy érezte, mindig is ezt kellett volna csinálniuk.

Az elméje teljesen elködösült, ahogy átadta magát az érzékeinek. Baekhyun, mintha csak hallotta volna Chanyeol gondolatait, testével tökéletesen válaszolt a másik ki nem mondott kéréseire. Mikor Chanyeol  térdhajlatánál fogva közelebb húzta magához, ő a dereka köré kulcsolta a lábát, és mikor Chanyeol óvatosan ráharapott az alsó ajkára, a fiú egy kisebb nyögést hallatva ejtette le az állkapcsát, hogy a nyelvüket is bevonhassák a játékba.

Chanyeol keze éppen akkor csúszott be Baekhyun pólója alá, mikor meghallották az ajtó csapódását. Olyan gyorsan rebbentek szét, hogy azt bárki megirigyelte volna.

- Helló mindenki - rontott be Jongin a konyhába. A homlokán fejpánt volt, a felsőtestéből pedig alig takart valamit lenge sporttrikója. - Sehunt nem viszem többet edzeni. Minden csaj őt nézte helyettem.

- Nem mintha edzettél volna. Csak fotózgattad a bickód a tükörben, és próbáltál felszedni mindenkit - mondta Sehun, aki ekkor lépett be a konyhába.

- Miért, mégis ki az, aki edzeni jár a kondiba? - kérte ki magának Jongin. - Mi van, ti is edzettetek? - nézett Chanyeolra és Baekhyunra, akik egymástól pár méterre a konyhapultot támasztották, és látszólag mindketten nagyon el voltak foglalva a szemben lévő fal tanulmányozásával. A vöröslő arcukat, kócos hajukat, és duzzadt ajkaikat viszont már kevésbé sikerült elrejteniük.

- Khm, nem, mi csak... - kezdte Chanyeol, de fogalma sem volt, hogy hogyan fejezze be ezt a mondatot.

- Vagy te jó ég, kajacsata volt? - mutatott Jongin Chanyeol leejtett joghurtjára.

- Azt csak leejtettem - motyogta Chanyeol vörös fejjel, és lahajolt, hogy összetakarítsa a szétfolyt joghurtot.

- Hát itt tuti hogy nem kajacsata volt - szólalt meg Sehun, aki vigyorogva kapkodta a fejét Chanyeol és Baekhyun között.

Baekhyun ezt a pillanatot választotta, hogy valami idétlen kifogást keresve lelépjen, és miután Jongin értetlenkedett egy sort, Sehun pedig mindenféle kínos utalást tett arra, hogy tudja, mi történt, Chanyeol is megunta a dolgot, és elvonult aludni.

...

Másnapra a konyhai kis kalandnak nyoma sem volt. Chanyeol alapból is a végsőkig össze volt zavarodva, ezt azonban csak fokozta a tény, hogy Baekhyun egyszerűen úgy tett, mintha semmi nem történt volna.

Chanyeolt ez egyszerre töltötte el értetlenséggel, és valami különös haraggal. Ez volt az a pont, mikor tényleg kezdett mérges lenni Baekhyunra. Bár az agya még mindig rózsaszín felhőkön ugrált, amikor belegondolt, hogy mi is történt a konyhában, egyszerűen nem értette, hogy Baekhyun miért viselkedik úgy, mintha az egész csak egy álom lett volna.

Egy része meg akarta beszélni vele a történteket, de Baekhyun mindig úgy intézte, hogy ne maradjanak kettesben.

A másik része viszont még mindig rettegett attól, hogy ez az egész a barátságuk, és úgy egyáltalán mindenféle kapcsolatuk végéhez vezet majd.