Friend Zone

I.

Chanyeol nem is sejtette, hogy ennyi év után történik majd valami, ami fordulatot hoz az ő megszokott - és enyhe túlzással élve tragikus - életében. Ő a maga részéről lezártnak tekintette a történetet. Baekhyun volt a legjobb barátja, ő pedig napról napra próbált csak Baekhyun legjobb barátja maradni, és ez volt a dolgok rendje. Az idő múlásával beletörődött, hogy Baekhyun soha nem fog benne többet látni egy egyszerű barátnál.

De ahogy az lenni szokott, egy szép napon a sors közbeszólt, mégpedig nem más, mint Do Kyungsoo személyében.

Chanyeol éppen a kampuszon sétált Jongin társaságában, akinek természetesen aznap is megállás nélkül járt a szája. Éppen az előző napi fergeteges buli eseményeit ecsetelte kimerítő részletességgel. Chanyeol a szemét forgatva hallgatta barátja újabb és újabb részeg kalandjait, közben pedig akaratlanul is Baekhyunra gondolt, aztán pedig arra, hogy miért nem tudja egy pillanatra sem kiverni a fejéből a fiút. Azt kívánta, bárcsak képes lenne egyik pillanatról a másikra elfelejteni a mögötte álló éveket, pedig tudta, hogy ez lehetetlen. Baekhyun túl fontos volt a számára ahhoz, hogy ilyen könnyedén eldobja magától a hozzá fűződő emlékeit.

- Chanyeol! - ordította el magát Jongin hirtelen, ezzel kizökkentve a másikat a gondolatai közül. - Figyelsz te rám egyáltalán? Életem bulijáról beszélek, legalább tegyél úgy, mintha érdekelne!

- Jongin, a legkevésbé sem érdekel, hogy hol csaptad szét magad tegnap - mormogta unottan Chanyeol.

- Ó barátom, dehogyisnem érdekel. Péntek este te is eljössz velünk, és ugyanúgy szét fogod csapni magad, mint minden normális egyetemista - jelentette ki Jongin ellentmondást nem tűrő hangon.

Chanyeol zsebre dugta a kezét, és úgy sétált tovább.

- Azt hiszem, el kell hogy keserítselek, mert az egyetlen dolog, amivel szétcsapom magam, az az extra pepperonis pizzám lesz, semmi több.

- Tudod, nem rohadhatsz örökre a kanapén. Egyszer tovább kell lépned, mert így tönkre fogod tenni magad, haver - jelentette ki komoly hangon, Chanyeol pedig nagyon jól tudta, hogy miről beszél, mégis úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog.

- A kanapén ülve is tovább tudok lépni, hidd el nekem - jelentette ki Chanyeol, mire Jongin idegesen az ég felé dobta a kezét.

- Nem, Chanyeol, nem tudsz. Ha állandóan csak ott ülsz és sajnálod magad, miközben nézed, ahogy Baekhyun le-föl flangál a szobában a csinos kis seggével, akkor nem fogsz tudni tovább lépni.

Chanyeol összeszorított szájjal hallgatta barátja szavait, de nem tudott haragudni rá amiatt, amit mondott. Be kellett ismernie, hogy Jonginnak a stílusa ellenére az esetek nagy részében igaza volt.

- Én viszont tudom, hogyan segíthetünk ezen a problémán. Csupán annyit kell tenned, hogy felemeled a hátsód, és elvonszolod magad a küszöbön túlra, ahol felejthetetlen kalandok, rengeteg pia, és dögös csajok várnak rád - folytatta Jongin lelkesen. - Szedj össze valakit, Chanyeol, és felejtsd el egy kicsit őt.

- Mintha ez olyan nagyon egyszerű lenne - dörmögte Chanyeol az orra alatt.

- Istenem, Yeol. Én tényleg csak jót akarok neked - mondta Jongin szónoki hangvétellel.

- És ezért próbálsz rávenni, hogy "szedjek össze valakit" valami indokolatlan buliban?

- Na de kérlek, ez nem holmi indokolatlan buli - kapott a szívéhez Jongin, mint akit vérig sértettek. - Ez a lánykolesz - halkította le a hangját, mintha éppen egy állami titkot osztott volna meg.

Chanyeol ennek hallatán csak a szemét forgatta, miközben rántott egyet a hátizsákja pántján.

- Jongin, nem megyek - jelentette ki. - Nem egy emberrel próbáltam felejteni, de elegem van. Minden buli ugyanolyan. Semmit nem segít az, ha idegenekkel fekszem össze - mondta Chanyeol halkan, de Jongin persze meghallotta, és azonnal fel is háborodott rajta, tekintve, hogy ezzel Chanyeol az ő szeretett életstílusát illette kritikával.