A suli leghelyesebb sráca egy stréberrel?!/BEFEJEZETT/

Jó hír

Mikor beléptem a szobámba, egyből lehuppantam az ágyamra. Elővettem a telefonom és megnéztem pár üzit. Után megnéztem az órarendemet, hogy tényleg kell-e tanulni holnapra.
Szerintem hétfő a legkönnyebb napunk, mert rajzzal kezdünk, majd tesi, aztán angol/német, technika, irodalom és legvégül osztályfőnöki.
Nos angolra nem kell tanulnom, mert már mindent tudok. Irodalom. Nem tudom. De remélem nem kell tanulnom, ha kellett volna bármit is akkor remélem nem nagy dolog. És ennyi. A többire nincs mit tanulni, hiszen készség tantárgyak, ja meg az ofő. De ott csak beszélgetünk stb.
Végül úgy határoztam, hogy felhívom Gergőt.

📞
- Szia- mondta - pont most akartalak felhívni.
- Komolyan? Hogy hogy ??
- Jaa, csak azért, mert Bencének jövő héten lesz a szülinapja. Eredetileg szerdán, de szombaton szeretnék tartani egy kis szülinapi bulit.
- Óhh ez tök jó ötlet. Segíthetek majd benne?
- Persze. Azért hívtalak.
- Oké. És miben segíthetek?- kérdeztem izgatottan. Ugyanis én imádok szervezni dolgokat.
- Hát megkéne hívnod egykét srácot. Meg el kéne terelned a figyelmét, majd a héten Bencének.
- Rendben. Ez menni fog szerintem.
- Ne haragudj Kincsem, de mennem kell. Apa hív.
- Nem haragszok. Menj csak. Puszi.
- Szeretlek. Puszi- és már le is tette.

Nos gyorsan összeirom, hogy kit kéne meghívni. Aztán majd egyeztettek Gergővel is.
Félóra alatt, de kész lettem ezzel. Lola is pont most ért haza. Gondoltam lemegyek köszöni neki.
Mikor már mentem volna ki a szobámból, egyszer csak beront hozzám zokogva. Majd oda ül az ágyamra, és átölel.
- Lola mi a baj??- kérdeztem aggódva.
- Az hogy nem akarom elköltözni- zokogott tovább.
- De hát nem fogunk. Vagy igen??
- Anya azt mondta, hogy még nem biztos, de ha költözünk akkor már jövő hét pénteken elmegyünk.
- Micsodaa?? Az nem lehet. Ne aggódj elintézem, hogy ne költözzünk sehova- majd átöleltem.
Ezután már semmi kedvem nem volt vacsorázni. Úgyhogy azt kihagytam. Inkább elmentem a fürdőbe, és vettem egy jó meleg zuhanyt. Most még csak este 7 óra van. Úgyhogy inkább befeküdtem a pihe-puha ágyikómba, és elkezdtem olvasni.
Szerintem már 2 hete nem fogtam könyvet a kezembe. Na mindegy. Olvastam egy órát, és után elmentem fogat mosni. Még mindig csak 8 óra volt. Nem voltam annyira fáradt, és nem tudtam hogy mit csináljak. Végül a zene mellett döntöttem. Befeküdtem az ágyba és bedugtam a fülhallgatómat a fülembe, majd rányomtam a kedvenc zene lejátszási listámra. Majd szép lassan elaludtam.

- Úristen- riadtam fel álmomból-Jézusom még csak hajnali 3 van- a zene természetesen még szólt a fülemben.
Hát ez szuper. A telefonomon már csak 10% van. Gyorsan feldugtam töltőre és után már aludtam is.

Bip-bip-bip-bip

-Hhhhh- ásítottam. Reggel 7 óra van. És a telefonom ébreszt. Gyorsan kinyomtam, mert szerintem eléggé idegesítő hangja van. Kikászálódtam az ágyból és a szekrényemhez ballagtam. Kivettem egy két rucit a ruhatáramból és a következőre jutottam.⬇️

Ezt fogom viselni ma.⬆️
Ezután bementem a fürdőbe. Fogat mostam, utána felkaptam az iskolatáskám és lementem. Anya már elkészült a szendvicsekkel.
- Jó reggelt Kingus- köszönt kedvesen anya.
- Jó reggelt - mondtam fáradtan.
- Ma hány órád lesz ?
- 6 .... De .. tényleg elfogunk költözni ??
- Még.. még nem tudom biztosan- mondta anya.
- Apa hol van?
- Kint van már a garázsban. Lassan megy dolgozni.
- Jaa értem. Én is megyek szerintem. Úgyhogy szia. Majd jövök.
- Szia- kiabálta vissza a konyhából.

Suliban

-Szia Kincs...
- Szia - vágtam rá és már mentem is tovább. Gergő csak értetlenül nézett utánam. Én bementem a terembe, és leültem a terem leghatsó pad sorába, ott is az ablak felőli részre. Gergő beviharzott a terembe. Csak mi ketten voltunk.
- Mi volt ez? Mi a baj??- értetlenkedett.
- Semmi. Csak rossz napom van.
- Történt valami nálatok?
- Képzeld el igen- már a sírás szélén állok- még hozzá az hogy lehet hogy pénteken már nem is leszünk itthon. Hanem elköltözünk- és ekkor kifakdt belőlem a sírás.
- Micsoda?!
- Kérlek hagy magamra egy kicsit!- Gergő sarkon fordult és kiment a teremből. Én csak a ott voltam és zokogtam, és csak zokogtam.
Mikor az óra 7:55-öt ütött, a gyerekek csak úgy beözönlöttek az udvarról a suliba. Én letöröltem a könnyeimet, mintha mi sem történt volna.
Gergő lépett be először a terembe. Szép lassan odaballagott hozzám.
- Én .. én ne haragudj..... Csak félek .. félek hogy elveszítelek. Félek, hogy elveszítem az összes barátaimat.
- Nem haragszok- csak ennyit mondott és átölelt, majd nyomott egy puszit a homlokomra- de lehet hogy nem fogtok majd elköltözni. És remélem hogy nem fogtok.
- Kinga valami baj van - kérdezte a tanár amikor belépett a terembe.
- Nem. Semmi baj nincs- mondtam magabiztosan, már amennyire tudtam magabiztosan mondani.
Sára ma nem jött suliba. Biztos nagyon megviseli ez az egész helyzet.
A suliban nem történt semmi különös. És, és, és nem volt semmi különös irodalom órán sem. Már mint nem írtunk, nem feleltünk stb.
Suli után egyből haza mentem és tanultam. 5 óra felé anya is megérkezett apával. 6 kor neki állt a vacsinak. Vacsora közben megbeszéltük, hogy nem fogunk elköltözni innen. És csak akkor költözünk, ha valami baj van, pl.: a sulival, barátokkal vagy munka. Na mindegy értitek. Vacsora után elmentem fürödni. Aztán beszéltem még egy kicsit Gergővel Messenger-en, elújságoltam a jó hírt. Persze nagyon örült. És én is. Utána fogat mostam és lefeküdtem aludni.