A suli leghelyesebb sráca egy stréberrel?!/BEFEJEZETT/

Meglepiiii

Kedd

Bip-bip-bip-bip. Ébreszt a telefonom.
Most reggel 7:00 van. Nagy nehezen kikászálódok a jó meleg ágyikómból és odavánszorgok a szekrényemhez. Kiválasztom a mai outfittem és felveszem. Majd bemegyek a fürdőbe. Összekészülődök és lemegyek a konyhába.
Sehol senki. Viszont a konyhában egy cetli várt :
Jó reggelt Kincsem! Apával előbb elkellett mennünk dolgozni. Sulira a hűtőben van a kajcsid.
Lolát elhoztuk suliba azért nincs otthon. Na pusziii. Jó napot. Ügyi legyél a suliban.
Miután elolvastam, kivettem a hűtőből a mai kajcsim, és beraktam a táskámba. A kulacsomba töltöttem vizet, majd elindultam iskolába.
Mikor megérkeztem a suli előtt várt Gergő. Nagyon örültem, hogy végre láthatom azt a hülye fejét.
- Szi..- köszönt volna, de én a nyakába ugrottam.
- Szeretlek - mondtam és nyomtam egy nagy puszit az arcára.
- Én is - mondta - nagyon.
- Na jó menjünk be, mert már befagyott a popsim- nevetve nyitotta ki nekem az ajtót.
Az első két órát túléltük, viszont még volt ezenkívül még 6 óránk. Már alig vártam,hogy vége legyen a napnak.
Suli után Gergő haza kísért. Majd elköszöntünk egy csók kíséretében. Mivel Sára nem jött ma sem, gondoltam felhívom.

📞

- Szia- mondtam boldogan.
- Szia.
- Mizujs? Hogy vagy??
- Lebetegedtem. Most szerencsére csak hőemelkedésem van, de tegnap lázam is volt. Jaa meg ma reggel is- mondta fáradtan.
- Óhh szegénykém. És voltatok dokinál?
- Igen. Ő azt mondta, hogy csak egy vírus, de ha nem múlik el a láz vagy a hőemelkedés akkor vissza kell menni majd jövő hét hétfőn.
- Remélem meggyógyulsz minél előbb- mondtam kedves hangon.
- Én is. De nem haragszol meg, ha most lerakom nagyon fáradt vagyok, meg mindjárt szétrobban a fejem is.
- De hogy haragszok. Most az a legfontosabb, hogy te kipihend magad és persze az hogy meggyógyulj.
- Nagyon cuki vagy.
- Ez természetes. Na de akkor hagylak pihenni. Puszi. Jobbulást!
- Köszi szia- majd letette. Én bementem a házunkba és körülnéztem, de sehol senki. Elvileg Lolának már itthon kellene lennie. Na mindegy. Én felment a szobába és tanultam.
Amikor már pakoltam volna össze a cuccaimat, mivel végeztem a tanulással, egyszer csak megcsörren a telefonom. Anya az. Mily' meglepő.

📞

- Szia Kincsem. Ne aggódj Lola velünk van.
- Szia. Hogy hogy??
- Előbb végzett és én is előbb végeztem és a többi már majd meglepetés.
- Oké. És apa?
- Ő majd most fog lassan haza érni. És mi is nem sokára otthon leszünk.
- Rendben.
- Na jó most lerakom. Majd otthon. Puszi- és már ki is nyomta a telefont.

Már apa félórája itthon van viszont anyáék sehol.
És eltelt még egy jó 15 perc és végre beállítottak az ajtón vagy 500 táskával. Mindegyik más-más márkás bolt táskája voltak a kezükben.
- Úristen- akadt el a szavam- ez... ezek meg honnan vannak??- kérdeztem meglepetten.
- Meglepiiii- mondták anyáék egyszerre.
- Úristen - és elém pakoltak vagy még 100 táskát- és mire kapom? Se szülinapom, se névnapom. Én ezt nem értem- néztem hol anyára,hol apára, és hol Lolára.
- Megérdemled- ült le mellém anya.