Csak mi hárman örülten.

15.rész

Túl sok visszajelzés sajna nem kaptam, de remélem hogy azért tetszett. 😅😊

Liu :
Sokat pihentem és kicsit mintha izom lázam is lenne, de nem sokat törődtem vele. Xiumin hátulról átölelt, de emiatt kicsit zavarban is voltam. Az idő kint nagyon jó volt így felültem, de emiatt ő is felkelt.

-Miért nem pihensz? - kérdezte mire rá mosolyogtam.
-Jó idő van. - úgy ültem, hogy közben a takarommal takartam magam.
-Zavarban vagy? - kérdezte majd felült így láthatattam csupasz mellkasát.
-Igen. - fordultam el. - Nem is kicsit.
-Pedig régóta ismersz. - nevetett és közelebb húzódott én meg hátrébb.
-Az más. - húzódtam hátrébb.
-Mivel délután van ezért haza kéne mennem. - állt fel mire eltakartam a szemem.
- Siess. - mondtam.
-Az előbb feküdtem feletted meztelenül. - nevetett. - Miért vagy zavarban?
-Reflex és zavarba ejtő. - kukucskáltam ki mire mosolygott.
-Tetszik amit látsz? - húzta el a takarót tőlem.
-Igen vagy is nem. - ráztam fejem.
-Liu értem én. - öltözött fel majd közelebb mászott hozzám az ágyon és megcsókolt. - Haza megyek. Oké?
-Rendben. - bólintottam.
-Később találkozunk. - puszilta meg az orromat. - És kérdezek is valamit.
-Mit? - kérdeztem.
-Később. - indult meg ki mire gyorsan felvettem egy régi hosszú pólót valamelyik fiútól kaptam még régen.

Teljesen le ért a combomig így mire leért a lépcsőről én is le értem futva. Megált így hátának ütköztem mire felnevetett.

-Hová rohansz? - kérdezte.
-Ki kísérlek. - fogtam orromat. - Miért áltál meg?
-Hallottam, hogy rohansz. - rántott vállat.

Ki kísértem és adott egy puszit is, de csak arcra. Haza ment én pedig körbe néztem.
Gyönyörű volt az idő így vissza rohantam lefürödtem, majd vissza le.

"Szerintem mehetek a maratonra. - mondtam magamban."

Ki léptem az udvara és pont ekkora jelent meg Chanyeol a motorján, ahogy haza ért. Reflexszerűen rohantam át és ugrottam a hátára. Mosolyogva öleltem körbe a nyakát miközben ő tartott a fenekem fogva.
Nem törődtem vele hiszen régen is ugyan így tartott kicsinek.

-Hiányoztam? - kérdezte mosolyogva.
-Igen. - mosolyogtam mire arcomat kezdte nézegetni.
Le szálltam róla így teljesen felém fordult.
-Olyan más vagy. - hajolt közelebb.
-Más? - kérdeztem vissza.
-Igen olyan más. - nézett végig rajtam. - Ragyogsz és mintha nőiesebb lennél.
Én csak értetlenül pislogtam.
-Történt valami? - kérdezte kíváncsian.
-Nem. - válaszoltam, de magamban folytattam. "- Ennyire látszana rajtam? "
-Rendben. - fogta meg a kezem és húzott a ház mögé. - Nézd.

Körbe néztem a kis kertben ami most ragyogott a sok virág miatt. Beljebb futottam és körbe-körbe pörögtem csukott szemmel.
Pillangók voltak mindenhol és bár méhek is akadtak, de ez most nem volt fontos. Megálltam mosolyogva és Chanyeol-t néztem.

-Mikor? - kérdeztem.
-Egy ideje ezen dolgoztam. - válaszolta mintha semmiség lenne. - Neked akartam először megmutatni.
-Gyönyörű. - mondtam miközben néztem körbe-körbe.
-Nálad nem szebb. - mondta hírtelen mire felé fordultam. - Szeretem volna valami szépet csinálni az év fordulóra, de te még mindíg szebb vagy. El buktam.

A végén nevetett, de közben piszkálta a rózsát maga mellett. Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom hiszen én az év fordulót is elfelejtettem.
Sóhajtott és rám nézett.
Ez alatt a kis idő alatt míg velem van a két legjobb barátom sok minden történt velem és velük is.

-Te most sírsz? - kérdezte mire eltakartam arcomat és hátat fordítottam. - Liu.
-Jól vagyok. - töröltem meg a szemem. - Csak olyan aranyos vagy. Köszönöm.
-Úgy köszönd meg, hogy rám nézel közben. - fogta meg a vállamat.

Felé fordultam, de így láthattam mosolygó arcát amitől mégjobban sírni kezdtem. Furcsán hangzik, de mégjobban meghatott a dolog pedig én teljesen elfelejtettem. Nyakába ugrottam mire kicsit hátrébb lépett, de vissza ölelt és magához húzott.

-Én annyira elfelejtettem. - suttogtam mire nevetni kezdett.
-Gondoltam, hiszen minden évben elfejted. - nevetett.
-És te minden évben készülsz valamivel. - mondtam az igazat mire folytatta a nevetést.
-Hiszen ezt így kell. - szorította meg testem mire kicsit meg csapkodtam.
-Nem kapok levegőt. - csapkodtam.

Eltolt magától, de kezem nem engedte el hanem magával húzott át a virágok között. Csodáltam minden kis virágot és fát is, de hírtelen megállt és felém fordult, majd egy kendőt vett elő.

-Ezt miért? - kérdeztem.
-Csak had csináljam van még egy meglepetés. - kötötte be a szemem. - Gyere.

Kezem a virágokon húztam végig míg Chanyeol magával vitt, de megállt és le vette a kendőt.
A hírtelen jött fény miatt kicsit homályosan láttam, de ahogy tiszta lett a kép rögtön észre vettem az elő készített pikniket a virágok között.

-Chan. - néztem rá.
-Nem tetszik? - kérdezte ijedten.
-De nagyon is. - mosolyogtam.
-Ennek örülök. - fogta meg kezem és ültetett le. - Hoztam a kedvencedet is.

Nyúlt bele a kosárba és tett elém friss epret mire szemem kétszeresei lettek.
Ő fel nevetett és ki vett egyet, majd felém nyujtotta. Engedelmesen bele haraptam.

-Nagyon finom. - kaptam be a maradékot a kezéből. - Nagyon finom.
-Tényleg? - kérdezte mosolyogva. - Akkor meg kostolom.
Ki vettem egy epret majd felé nyújtottam mire mosolyogva bele harapott.
-Ugye? - kérdeztem boldogan és be kaptam a maradékot amit meghagyot.
-Igen nagyon finom. - mosolygott.

Sok mindent vett elő és hozott jeges vizet is nekünk. Annyira jól éreztem magam vele, hogy teljesen el felejtettem, hogy korában Xiumin mondta, hogy akar velem beszélni.

-Csokis vagy. - nyúlt előre és törölte le az arcomat.
-Köszönöm. - ettem tovább.
-Liu kérdezhetek valamit? - kérdezte mire bólintottam. - Melyikünket szereted jobban?
-Tessék? - kérdeztem döbbenten. - Hogy érted ezt?
-Engem vagy Xiumin-t. - válaszolta mire le tettem az evő pálcikát és lehajtottam a fejem.
-Nem tudom. - válaszoltam, majd felálltam és elszaladtam.

Az udvaromon Xiumin ült engem várva míg mögöttem Chanyeol volt. Mind két barátom észre vett így megfordultam és oda szaladtam amit jól ismerek.
A kerítést át másztam és fel másztam a régi épület tetejére. Jó nem volt túl nagy, de elég arra, hogy érjen a friss levegő.

-LIU. - kiabálták mire lenéztem.
-MI A BAJ? - kérdezte kiabálva Xiumin.
-LIU GYERE LE. - kiabálta Chanyeol.
-NEM. - kiabáltam és hátra dőltem az épület hideg tetejére szét tettem a kezem. - Le megy a nap?
-LIU. - kiabálták mire befogtam a fülem.

"Nem akarom. - mondtam magamban."

Csend volt így hogy befogtam a fülem a lábam logót a tetőről. Jó ideje lehetek így, de már nem hallom, ahogy nevem kiabálták, de zajokat igen.
Felültem, de azt kellett látnom, ahogy vitáznak.

-ELÉG! - kiabáltam le mire megálltak. -EZT NEM AKARTAM. EZT AZ EGÉSZET.
-GYERE MÁR LE. - kiabálta Xiumin.
-IDE HOZZÁNK. - kiabálta Chanyeol.

Lassan lemásztam és lehajtott fejjel álltam előttük. Az egész miatt magam hibáztattam, hogy így alakult.
Mind ketten engem néztek, majd egymásra néztek és folytatták a vitát.
Le guggoltam a földre befogtam a fülem és sírni kezdtem.

Rossz volt a két legjobb barátomat így látni.

Köszönöm annak aki el olvasta. Remélem tetszett. 😊

XiuChan irtó cukik. 💞💞