Csak mi hárman örülten.

22.rész

Remélem velem vagytok még.

Liu:
Láttam Xiu-t kijönni Chan-tól és láttam, hogy szomorú is. Nem tudtam egyhelyben maradni oda mentem a mankoval és kopogtam az ajtón. Az anyukája jött ki és mosolygott rám egy szó nélkül be engedett hozzájuk, hozzá. Felmentem a lépcsőn nehezen majd kopogtam ajtaján várva, hogy az ajtó nyíljon nekem ki.

Féltem, hogy mi fog történni, ha be megyek hozzá, féltem, hogy ugyan az lesz mint nálunk.. Féltem tőle.
Az ajtó kinyilt és döbbent arca fogadott, de én félve elfordultam. Hangosan sóhajtott.

-Ha félsz tőlem, minek vagy itt? -nézett rám, de arcát látva már nem féltem. Szomorú volt és vörösek voltak szemei előttem.
-Be mehetnék? - kérdeztem halkan és bólintva arrébb állt, hogy be tudjak menni.

Leülltem az ágyra ő pedig velem szembe lábamat nézve.
Nem tudtam mit kéne mondanom, de nem is kellett ezen gondolkodnom mert ő szólalt meg.
-Nem kérem, hogy bocsáss meg nekem, de ne utálj kérlek.. - itt szemembe nézett és folytatta - Nem bírnám ki.
-Nem utállak. - piszkáltam a mankom közben. - Nem tudnálak.
-Azok után amik történtek..-kezdte, de csak ideges lettem ez miatt az miatt mert magát kínozza ezzel. Nem akarom ezt hallgatni elegem van ebből.
-Nem vagy hibás én vagyok és nem te-mondtam arcát nézve. -Egyszerre két fiút szeretek. Én vagyok a hibás az elején nem kelet volna ezt tennem, de Xiu én szeretlek téged és Chan-t is.
Szavaimat hallgatja és nem szól közben ami aranyos mégis zavaró is kezem arcára tettem, de elhúzódott.
-Xiu kérlek.-mondtam, de csak fejét rázta meg.
-Nem akarlak bántani nem akarom ezt.-mondta ami fájt mintha azt mondta volna soha nem láthatom.

Később elhagytam a házát és mentem haza közben beszéltem egy nénivel aki ismeri anyut. Valaki vállamra tette kezét így mosolyogva fordultam meg azt hittem Chan vagy Xiu, de nem ők voltak valami idegen férfi mégis ismerős.
-Szia ismered Xiumin-t?-kérdezte mire furcsán néztem.-A zene iskola igazgatója vagyok.
-Ahhhh igen ismerem, de sajnos beteg mondja el nekem és át adom.-mosolyogtam rá így elmondta, de bár ne hallottam volna, ahogy távozott szemem könnyes lett és szorult mellkasom össze.
-Én nem akarom...-mondtam halkan magam elé és néztem a házra ahol ő lakik. -Nem akarom.

Be mentem és nem mondtam el neki, hogy a következő héten el kell utazni egy fontos iskolai ügyben. Nem akarom még nincs nyár vége.
Az ablakba ültem könnyes szemekkel életemben nem sírtam ennyit amennyit ez alatt a néhány nap alatt tettem. Borzasztó vagyok, de nem akarom őt elveszíteni és Chan-t sem. Xiu-t láttam meg egy lánnyal beszélt közben mosolygott és a lány arcára simítót mire ideges lettem és féltékeny is. Olyan lettem mint a nénik nyitottam ablakot és halgatoztam biztosan idiótának néztek aki épp látott engem.

-Hm persze jól hangzik-mondta és tudtam ezzel valahova a lány el is hívta őt és ideges lettem.
-Akkor este Min-mondta mire hánynom kellett szavai és becézése miatt.

Persze a lány elment én meg Xiu-t néztem és támadt egy ötletem az pedig nem más mint Chan és a randi. Felhívtam Xiu-t mire fel is vette.
-Xiu este dolgom lesz és azt akartam kérni, hogyha anyu jön mond neki, hogy randim vagyok Chan-nal.-mondta és tudtam ideges is lett vagyis azt hittem.
-Rendben.-mondta nyugodt hangon.
Ideges lettem és kitört belőlem.
-Amiatt a lány miatt vagy ennyire nyugodt Min.-mondtam mire néma csend lett én pedig lettem vörös és kínosan éreztem magam. -Én nem..
-Igen miatta vagyok nyugodt-szavai késként szúrtak lelkembe és szívembe is.
-Utállak annyira utállak téged Xiumin-sírtam el magam.
Hírtelen kezdett nevetni a telefonba én pedig döbbentem is meg.
Egy kérdés járt fejembe" Miért nevet?".
-Ne neves rajtam.-sírtam tovább az ablakba ülve szemem törölve közben.
-Olyan buta vagy ne sírj az ablakba.-nevetet tovább rajtam.
-Nem az ablakba vagyok. -mondtam morogva orrom alatt meg szipogva is.
-De ott vagy.-mondta, de nem az ablakba ez valahonnan innen szólt.-Tedd le végre és néz ki az ablakon.

Telefont le tettem és néztem le ott állt engem nézett a telefon a kezébe és nevetet rajtam.
-Szia.-köszönt nekem újra mosolyogva vörös szemekkel.
-Kapd be.-dobtam le a párnám ő pedig el kapta nekem.

Elkezdett az ajtó felé sétálni én pedig fordultam az ajtó felé. Hallottam ahogy fel jön és haraptam ajkaiba várva, hogy végre itt legyen bent.
El se hiszem, de izgulok és zavarba vagyok. A kilincs le hajolt és láttam meg lábát majd őt teljesen. Kezembe vettek egy újabb párnát.
-Ne merd.-tette fel a párnát arca elé ezzel védekezve a párna bombáim ellen.
-Szemét vagy.-tettem le a párnát és hisztiztem ott az ablakba.
-Ahogy a randival jöttél nekem egyből tudtam hisztizel. -sétált elém de mikor azzal a lánnyal jöttél aki el hívott engem karaokizni a haverokkal nem bírtam és felnevettem.
-Hallottam. -mondtam csak ennyit neki.

Elém érve ült velem szembe és simítót szememre amiket rögtön le is csuktam és sóhajtottam. Annyira hideg keze mégis annyira gyengéd felém. Kezem csuklójára tettem és vezettem arcomra.
-Liu.-mondta nevem, de csak egy "Hmm"-szót tudtam mondani ezzel azt kérdezve "mi az?". -Én fel akartalak adni, de most nem így akarom. Szeretlek tényleg.
Kezét elvette várva mit mondok válaszként erre a két mondatra. Ajkaim önként mozogni kezdtek és szavakat formáltak válaszként.
-Kérlek ne adj fel.-mondtam előrébb hajolva aminek következménye, hogy melleim kicsit látszódni kezdtek, de arcomat nézte nem azokat.
-Rendben.-szólalt meg. -De tudod, hogy valaki így is sérülhet.
-I-Igen-hebegtem kicsit, de közelebb hajolt és csókolt meg amit viszonoztam is arcát simogatva bár lábam nem kellemes pózban van mert épp le lóg onnan ahol ülünk, de nem baj ez most fontosabb.
Ajkait mozgatni kezd én pedig csuktam le szemem és csak élveztem az épp tartó kellemes dolgokat. Nyelvét éreztem meg ajkamon amitől a hideg rázott ki, de lassan nyitottam ki és engedtem be oda úgy folytattuk a csókot. Mégis éreztem, hogy aggódik miattam vagy maga miatt vagy miattunk. Kezemmel nyakába kapaszkodtam és csúsztam közelebb addig míg az ajtóba nem tapsolt valaki nekem.

-Szép elő játék mindkét féltől.-mondta Chanyeol én pedig jöttem zavarba.-Xiumin hazug Liu te pedig engem váratni mersz lent.
-Chanyeol.-szólt rá Xiumin.
-Sajnálom sietek ígérem csak még át..-kezemmel Xiumin pólójába kapaszkodtam meg de nem tudtam be fejezni mert láttam, ahogy Chanyeol közlekedik felénk és eléggé ideges. -Chanyeol.
Felpattantam és álltam elé be, de arébb tolt és ment Xiumin felé.

"Nem akarom ezt. Újra meg történik meg fog."-tudtam Chanyeol indulatos személy nem kicsit hamar fel kapja a vizet és most is. Mert megcsókoltam Xiumin-t?
-NE!-kiabáltam el magam. -Elég! Elég! Elegem van!
Fogtam és hagytam el a szobát a falat támasztva meg közben úgy mentem le.
-Liu.-jöttek utánam.
-Elegem van én így nem tudok dönteni ha egymást bántsátok egyfolytában.-mondtam idegesen. -Menjetek el. A randi le fújva!

Az ajtót nyitottam ki és mutattam ki rajta ujjammal.
-Kifelé!-mondtam újra ők engem néztek.-Menjetek, kérlek.
Bólintva indultak ki az ajtón, de persze adtak egy egy csókot ilyenkor tudnak normálisak is lenni.
-Nem ilyen nyarat akartam.-csaptam be az ajtót és mentem a kanapé felé le ültem és csak ott ültem próbálva dönteni.
Itt is aludtam el.

Na végre össze tudtam hozni a részt a pihenő napomon.