Csak mi hárman örülten.

18.rész

Liu:
Reggel Chanyeol karjaiban keltem, de nem bújtam ki onnan csak figyeltem arcát, ahogy ráncolja szemöldökét.
Ujjammal megérintettem szemöldökét mire el lazitotta és aludt tovább.
Mosolyogva néztem minden kis mozdulatot amit tett, de pislogni kezdett.

-Chan. - öleltem át hasát.
-Reggelt. - nézett rám és húzott közelebb.
-Tudtál aludni? - fagattam tovább.
-Néha felkeltem kicsit. - húzta el száját. - De utána tovább aludtam.

Később ki keltünk az ágyból és lementünk. Anyu kicsit megdöbbent, de utána mosolyogva tette elénk a finom reggelit és ebédet is miután felöltözttem.
Ebéd után átmentem Chanyeol-al, hogy át tudjon öltözni és nem akartam egyedül hagyni. Anyu szerint később bemegyünk a kórházba mind a hárman.

Chanyeol és én felmentünk a szobámba én felültem az ágyra míg ő a gépemen játszott valamivel. Nem zavart mert eltereli így a gondolatait az apukájáról.

Hamar repül az idő így mehetünk a kórházba. Hátra ültettem Chanyeol-hoz legalább tudok rá figyelni. Chanyeol útközben folyton kinézet az ablakon így közelebb csúsztam és megfogtam kezét majd vállára dőltem.

-Jól vagy? - kérdeztem kezét simogatva.
-Igen. - válaszolta, de közben nyelt.

Az autó megállt mire kezem megszorította erősen. Kiszálltunk és be sietünk a kórházba, de nem engedtek be minket Chanyeol apukájához.
Leültünk és vártunk barátom nagyon ideges volt folyton dobolt a lábával vagy piszkálta kezét és hajába túrt.

-Hozok valamit enni. - álltam fel és mentem a büfébe.
Útközben felhívtam Xiumin-t is.
-Szia. Mi a baj? - szólt bele álmosan.
-Xiumin. - szólaltam meg teljes nevén.
-Baj van... Ugye? - lett komoly hangja.
-Chanyeol apukája kórházban van. - mondtam remegő hanggal.
-Tudom. - mondta kicsit idegesen. - Később mi is be megyünk. Vigyázz rá..
Épp mondani akartam, hogy "vigyázok." de folytatta.
-Mint barátnő. Liu szeresd Chanyeol-t. Most erre van szüksége. - tette le a telefont.

"Szeressem. - mondtam magamban. - De szeretem is."

Vettem egy kávét és valami szendvicset is neki, de mikor vissza mentem anyu és Chanyeol is sírtak. Anyu rám nézett és azt mutatta, hogy menjek Chanyeol-hoz.
Őt látva sírni tudtam volna. Megfogtam combját és felemeltem fejét majd letöröltem arcát és megöleltem.
Erősen öleltem és bújt hozzám.

-Liu.. Félek. - suttogta. - Apu rosszabbul van.
-Tessék? - kérdeztem vissza.
-Valami.. Baj van. - szipogot közben. - A doktor azt mondta, hogy súlyosabb a dolog mint hitték.
-Rendben lesz minden. - pusziltam meg és töröltem meg szemét. - Apukád erős férfi.

Tovább öleltem addig míg el nem engedett és el nem ment a mosdóba.
Jó ideje oda volt így útnak indultam, de a wc mellett állt és remegett ökölbe szorított kezekkel. Közelebb mentem és elé hajoltam, hogy észre vegyen.

-Jól vagy? - kérdeztem.
-Nem. Nem vagyok. - nézett szemembe vörös karikás szemmel. - Nem bírom. Az orvosok mire valók ha semmit se tesznek.
-Kérlek nyugodj meg egy kicsit. - léptem közelebb és tettem kezem arcára. - Az orvosok meg tesznek mindent.
-Nem nem tesznek. - hangja ideges volt és egy-két doktor furcsán is nézett. - Liu köszönöm, hogy itt vagy.
-Ne viccelj már erre vagyok jó. - mosolyogtam rá. - Mire való egy barát vagyis barátnő ha nem erre.
-Szeretlek és köszönöm. - ölelt meg.

Teste remegni kezdett és én hátat ütőtem picit, hogy csillapítsam a fájdalmát. Nem tudtam mit kéne tegyek így csak simogattam hátát és néha kicsit megütöttem gyengéden olyan paskolosan.