Csak mi hárman örülten.

21.rész

Uhhh de sokat késtem. Chan szemszög lesz. Köszönöm azoknak akik várják.

Chanyeol:
Sose hittem volna, hogy egy lány miatt veszek majd össze a legjobb barátomal, de sajnos igy lett. Liu nekem és neki is fontos nagyon ezért képesek vagyunk össze veszni.

Miután Xiumin megütött haza mentem később pedig be a kórházba apuhoz.
Órákig itt voltam kezét fogva mikor egy szirénázo mentő gurult be a parkoloba és gondolom hozták be a szegény férfit vagy nőt.

Később épp a mosdóba indultam, de észre vettem Liu anyját aki Xiumin-nal sírt igy gondolkodás nélkül futottam oda.

-Mi történt és holvan Liu? - szólaltam meg mire mind ketten engem néztek, de barátom elfordult tőlem. - Te...
-Liu legurult a lépcsőn és megsérült a feje is a lába meg eltört és azt műteni is kellett. - mondta Liu anyja, de nem tudtam felfogni.

Meg szédültem ezért hátrébb léptem leültem és fejem fogtam.
Velem szemközt álló anya guggolt le kezem fogva. Fejem ráztam, hogy márpedig ez lehetetlen.
Barátom egy szót se szólt igy sejtettem, hogy tud valamit.
Liu anyját el hívta a doktor igy rögtön felálltam és megfogva Xiumin kezét vittem el onnan majd löktem a falnak. Ő nem mozdult csak maga elé nézett.

-Mi a fenét csináltál? - kérdeztem tőle, de nem válaszolt. - Baszdmeg mit tettél?
-Semmit. - válaszolta.
-Ne szórakoz velem! - fogtam meg pólóját.
Nagyot nyelt majd tolta el kezem és nézett fel rám. Szemei vörösek voltak és sírt.
-Xiumin. - léptem hátrébb. - Miért?
-Véletlen volt. - ütötte kezét a falba. - Csak leesett.
-Te... Mi? - dadogtam.

Neki dőlt a falnak fejét hátra lökte és hangosan sírt.
Sose hallottam még ennyire sírni őt fájt igy látni, de ez akkor is rossz dolog amit tett.
Megfogtam pólóját, de csak mosolygott.

-Kérlek üss meg. - nézett szemembe, de csak ellöktem magamtól.
-Baszdmeg Xiumin. - túrtam hajamba. - Liu nem fog szólni, hogy miattad történt. És én se.
Döbbenten nézett rám.

Visszamentünk majd be is engedtek minket Liu-hoz. Fején egy kötés volt és lába be volt gipszelve az a lába ki is volt takarva kezébe egy infúziót szúrtak és mélyen aludt.
Az anyukája oda ment rögtön hozzá kezét fogva és sírva.
Csendben ültünk mindketten Xiumin-nal a párunkat nézve majd később át mentem apuhoz is.

Liu napokig feküdt eszméletlen mig aput haza engedték igy én vele is törődtem. Xiumin nem szólt Liu anyukájának, hogy miatta van ez az egész és nem is akarók szólni én se.

Egy hét után mikor bementem láttam először mozogni szerelmem kezét fogtam meg, de nem nyitotta ki a szemét.
-Doktor úr. - szóltam neki. Rögtön hozzám lépet. - Megmozdult, de nem kelt fel. Ez nem furcsa.
-A beteg nem akar fel kelni. - válaszolta amin megdöbbentem. - A lány nem akar felébredni.
-Miért? - kérdeztem vissza már a sírás határán.
-Talán történt valami vele. - válaszolta majd egyedül hagyott.

Egyik ilyen nap sipolás töltötte be a folyosót és ez Liu kórterméből jött és rohantak oda az ápolók. Felkelt és ültették fel közben kérdezték. Közelebb mentem és csak néztem fáradt arcát és ahogy kapkodja a fejét az ápolók miatt. Barátom is mellém állt és nézte őt.

-Hála az égnek. - tette kezét szívére.
-Azt hittem, hogy valami pap lettél és némasági fogadalmat tétel. - csaptam háton.
-CHAN, XIU. - kiabált nekünk Liu mosolyogva ránk.
-Menjünk. - mondtam Xiumin-nak.

Beljebb mentünk igy az ápolók ki mentek. Egy-egy oldalra ültünk le és mosolyogtunk rá.
Csendben néztük egymást, de mozgatni kezdte gipszes lábát.

-Alá írjátok? - kérdezte majd nyújtott nekem egy fekete alkoholos filcet majd Xiumin-ra mosolygott.
Miután alaposan teli írtuk ássitott egyet és hátra dőlt.
-Köszönöm nektek. - fogta meg kezünket egyszerre. - Adnátok időt nekem a nyár végéig?
Döbbenten néztünk rá mindketten mire először hozzám hajolt és adott egy csókot majd Xiumin-hoz és neki is.
-Szeretlek titeket és ezért. - piszkálta a takarót. - Tudjátok ez nekem nehéz nagyon. Hírtelen történt ez az egész igy nem tudtam dönteni és össze vesztettek miattam. Nagyon fájt nekem majd ez az egész hogy most itt vagyok.
-Rendben. - mondtuk egyszerre együtt.

Ezután egyikünk se, csókolta meg, de miután haza jött elmentem vele sétálni. Mankoval járt igy figyeltem minden mozdulatát.

-Nehéz. - állt meg, de gyorsan megfogtam és neki dőlt a fának.
-Jól vagy? - kérdeztem elé állva.
-Igen, de nehéz a gipsz. - nevetett halkan és meg kopogtatta a gipszet.
-Majd megszokod. - tettem kezem zsebre. - De mire ez megtörténne már le is kell venni.
-Remélem. - indult meg újra, de hátra vissza esett rögtön utána kaptam és tartottam meg testét derekát fogva.

Kicsit megijedt igy gyorsan vette a levegőt. Közelebb hajoltam hozzá annyira régen erintettem meg őt, hogy  már ez az egy érintés arra késztetett, hogy megakarjam csókolni.
Ajkát néztem és lejjebb hajoltam hozzá egyik kezét oldalamra tette és közben nagyot nyelt.

-Chan. - szólalt meg.
-Igen? - kérdeztem miközben ajkát néztem.
-Ezt ne. - tolta el oldalam. - Nem akarom.
-De én igen. - néztem arcát. - Kívánom a csokod a tested és hogy hozzád érjek.
-De én nem akarom ezt. - tette mellkasomra kezét és tolta el mellkasom kevés sikerrel. - Időt kértem. Emlékszel?
-De ha nem csókolsz meg engem és Xiumin-t akkor, hogyan döntesz? - hajoltam kicsit el.
Alsó ajkába harapott ami mégjobban arra készteti testem, hogy itt rögtön megcsókoljam.
-Nem tudom. - tartotta kezét mellkasomon.
-Csak egy csók. - néztem szemébe és láttam, hogy nagyon agyal. - Rendben, mindegy.
Nem akarom, hogy kényszerből tegye.

Elengedtem és épp menni akartam, de megfogta kezem és kicsit lejjebb húzva megcsókolt. Először megdöbbentő volt mégis mikor elengedte mankoját és nyakam köré fonta kezét fontam lassan dereka köré kezem és közelebb húzva őt mélyitettem el a csókot.

Elváltam ajkaitól még egy apró csókot adva neki. Arca vörös volt és ajkai is szemeivel engem nézett.

-Elakarlak vinni egy randira. - néztem komolyan szemeibe mire bólintott.
-Rendben. - mosolygott rám.
-Menjünk haza. - hajoltam le a mankoért és indultunk haza.

Miután haza vittem az ajtóig mentem vele mert az anyukája már várta. Be akart hívni engem is, de én inkább haza mentem, de a teraszon Xiumin várt rám.
Sóhajtva ültem mellé és néztem azt amit ő az az Liu házát.

-Több esélyedvan mint nekem. - mondta halkan, de nem tudtam mit mondani. - Mit kéne tennem, hogy szeressen?
-Szeret téged. - mondtam mire kuncogni kezdett. - Xiumin egy idióta vagy.
-Talán. - vett fel egy kavicsot és dobta el. - Talán fel kéne adnom.

Felállt és haza ment. Annyira sajnáltam őt, de nem tudtam azt mondani, hogy "ne". Szánalmas, de én érzem azt hogy nekem nincs esélyem ha ő itt van.

Úgyérzem, hogy Xiumin-nak több esélye van mint nekem és most, hogy kiszáll esélyem lesz annál a lánynál akit szerettek.

Köszönöm annak aki végig olvasta. Remélem, hogy tetszett.
Kíváncsi vagyok, hogy szerintetek ki lesz végül Liu pasija.