By Your Side ＳＺＵＮＥＴＥＬ

I.fejezet [6.rész]

Ahogy megláttam, úgy csuktam volna vissza az ajtót is, de nem hagyta. Megakadályozta a kezével. Hogy nem fájt ez neki?! Nem is érdekel. Az lenne a legjobb, ha fájna neki. Nagyon fájna neki, ahogyan nekem fáj sok minden.

-Mit akarsz?-kérdezem meg, a mai napon (ha jól számolom) harmadszorra tőle.

-Téged.-néz mélyen a szemeimbe, én pedig kiröhögöm.-Megfogott benned valami. Magam sem tudom mi, de az nagyon.-magyarázkodik.

-Ne erőltesd! Nem megy neked a romantika.-legyintek egyet.-Bemutatlak Bianca-nak. Pontosan összeillenétek, és én is megszabadulnék tőled egy kis időre...Mondjuk úgy...20 percre, amíg el nem végezitek a dolgaitokat.-kacsintok rá, gonosz vigyorral az arcomon.

-Hát nem érted?-kérdezi komoly fejjel.-Össze kell szoknunk. Nem csinálhatod kedved szerint azt, amit akarsz.-hadonászik össze-vissza a kezeivel.-Hidd el nekem, hogy nekem sem mókás  0-24 -ben utánad loholni, de ez a feladatom.-magyarázza.-El kell hitetnünk a külvilággal, hogy szeretjük egymást...Vagy különben...-félbe hagyta a mondatot.

-...Vagy különben???-kérdezem.-Fejezd be a mondatot.-mondom neki.

-Hagyjuk.-pillant el oldalra. Nekem itt valami bűzlik.

-Jó...Hát akkor hagyjuk.-rántom meg a vállam.-Részben igazad van.-ismerem el.-RÉSZBEN!!!-nyomatékosítom ezt a szót.-DE, én akkor sem fogom megjátszani, hogy szeretlek, és boldog vagyok.-rázom a fejem.-Komolyan mondom, hogy az agyamra megy ez a kurva esküvő/járásos szar.-hajtom le a fejem.-Na nem bánom. Egy randi. Se több, se kevesebb.-mutatom fel a mutató ujjam.

-Persze. Jó.-virul ki.-Akkor, holnap este 6-ra legyél kész.-kacsint.-Egyébként, most hová tartasz?-kérdezi.

-Haza. 2 hét pihenő otthon.-mutatok rá a jobb kezemre.

-Értem. Esetleg hazavigyelek?-kérdezi.

-Hát...Az jó lenne, mivel így-mutatok megint a jobbomra.-nehezen tudnék vezetni.-nevetem el magam, amin kicsit csodálkozom is, mivel az előbb még megöltem volna.

-Oké. Akkor gyere.-biccent a fejével, majd elindulunk ki a suli területéről. Már ülnénk be a kocsiba, amikor eszembe jut, hogy a táskám, és a cuccaim bent maradtak az osztályteremben.

-Jézus. Bocsi, de vissza kell szaladnom a cuccaimért. 5 perc, és itt vagyok.-magyarázkodom (?) neki. Gyorsan kiszállok a kocsiból, (ami egy gyönyörű (méreg-zöld) Audi volt) majd futottam is fel a terembe. Kopogtam, megvártam amíg mond a...Basszus francia...

-Bonne journée! Je suis désolé de t'avoir dérangé! (Jó napot! Elnézést a zavarásért!)-köszönök be, mire a tanár mosolyogva a helyemre mutat jelezve, hogy üljek le. (Nem egy bőbeszédű asszonyka az biztos)- Non, non. Je suis juste venu pour mes affaires. Je ne suis plus là. (Nem, nem. Én csak a cuccaimért jöttem. Már itt sem vagyok.)-mondom neki, mire (végre) megszólal.

-Qu'est-il arrivé? Où allez-vous? (Mi történt? Hová megy?)-kérdezi. Jellemző.

-Je prends ma main et j'ai 2 semaines de repos. (Eltörtem a kezem, és 2 hét pihenőm van.)-rántom meg a vállam.

-Je vois. Obtenez bien. Débarrassez-vous de ma montre. (Értem. Jobbulást. Siessen ki az órámról.)-kér meg.

-Merci. Je ne suis pas ici non plus. (Köszönöm. Már itt sem vagyok.)-mosolygok a tanárra, majd gyorsan felkapom a helyemről a cuccaimat, majd gyors’ köszönés után elhagyom a tantermet.
Kirohanok az udvarra, majd gyorsan bepattanok a kocsiba.

-Ez 20 perc volt.-pillant rám mosolyogva Manoli.

-Ez van. Feltartott a francia tanár.-nézek ki az ablakon.

-Az frankó. Egyébként, hogy törted el?-kérdezi mosolyogva.

-Felidegesítettél a büfében, és a teremben belevertem a falba.-pillantok rá vigyorogva.-Szóval...a bütykök feljebb mentek egy kicsit.-vigyorgok még mindig.

-Áh...Szóval, az én hibám.-biccent elismerően.-Elégedett vagyok a munkámmal.-neveti el magát.

-Ki gondolta volna?-nevetek én is fel.

-Hát, te biztos nem.-pillant rám egy pillanatra vezetés közben.

-Honnan tudod? Ne becsülj ennyire alá.-nézek rá lenézően.

-Én nem becsüllek le, sőt. Csak azt próbálom mondani, hogy sok minden nem fordul meg az ember fejében. Ki tudja?-kérdezi.

-Hát.-húzom el a számat.-Megérkeztünk.-nevetem el magam.

-Igen. Valóban.-bólogat.

-Kösz, hogy eldobtál. Ne szokj hozzá. Első, és utolsó volt.-mosolygok rá bájosan. Ami kb.így nézhetett ki: 😁

-Mint minden.-sóhajt fel.

-Tudod te azt.-veregetem meg a vállát.-Na, akkor holnap találkozunk.-szállok ki, majd el sem köszönve mennék be a házba, csak hogy megfordul a kocsival, és elém ál még.

-Már alig várom.-nyalja meg az alsó száját, majd tovább hajt miközben dudál kettőt.

-Kanos köcsög...-rázom a fejem, majd fellépkedek a lépcsőkön, és belépek a házba.-Itthon vagyook!-ordítom el magam.

-Hát te kincsem? Hogy hogy...-és meglátta a kezemet.-Mi történt?-kapja a kezeit a szája elé anya.

-Manoli felidegesített, és belevertem a falba.-magyarázom el neki röviden, tömören a történteket.

-Jézusom kincsem. Legközelebb ha ütsz, kisebbet.-neveti el magát.-Gyere csak a nappaliba...-invitál be a helyiségbe.

-Mondjad mama.-pillantok rá, miután kényelembe helyeztem magam.

-Milyen az a fiú?-kérdezi.-Mesélj nekem.-mosolyog.

-Külső, belső?-kérdezem. Bólint egyet.-Akkor belsőkkel kezdek: Kanos, Köcsög, egy faszfej tud lenni, egoista vad barom, magának való, azt hiszi hogy minden körülötte forog. Ezen kívül, nagyképű, a lába nem éri a földet.-sorolom, mire anya a saját nyálában elkezd fuldokolni. Csodálatos.-Ugyanakkor, ő hozott haza, és van humora, de az nagyon kevés...-gondolkozom el.-és...kedves is tud lenni, nem beszélve a törődéssel.-mondom.

-Tele van negatív jelzőkkel.-nevet fel anya jóízűen.-Legközelebb drágám, használj kevesebb csúnya szót.-kacsint.

-Hát persze. Külső...-gondolkozom el.-Szőkés barna haj, kékes-zöld szem (olyan mint az enyém), jóképű, sármos, szexi, és kurva jó teste van.-sorolom.

-Jesszus kicsim. Elpirultál.-csodálkozik anya.

-Mi?! Neem...Dehogy is...Az nem lehet. Én gyűlölöm ezt a vadállatot.-vágom be a durcit.

-Hát jó. Még valami?-kérdezi.

-Holnap este 6-tól randim van vele.-rántok vállat. Kijelentésemre anya elkezdett örömében ugrálni, és sikítozni.-Anya...Jól vagy?-kérdezem tőle összehúzott szemöldökkel.

-Hát persze, csak az én egyetlen kicsilányomnak életében először randevúja lesz.-törölgeti öröm könnyeit (?).-Éppen ezért, ma elmegyünk vásárolni. Holnap nagyon csinosnak kell lenned, mivel a sajtó bármikor felbukkanhat a helyen.-magyarázkodik.

-Öhm...Persze. De én most felmennék a szobámba, ha nem baj.-állok fel.

-De hogy baj. Menj csak, nyugodtan.-mosolyog. Adok egy puszit az arcára, majd felsprintelek a szobámba.