By Your Side ＳＺＵＮＥＴＥＬ

I. fejezet [7.rész]

A szobámba érve a sulis cuccomat a földre dobtam, én pedig a ágyamra vetődtem.  Ne is kérdezzétek amúgy, hogy miért. Valamiért, olyan nagy fáradtság jött rám hirtelen, hogy az leírhatatlan. Így aztán úgy döntöttem, hogy alszom egy picit. De mint minden tervem, ezt is félbe kellett hagynom egy jó 10 perc múlva, mert apa kiabált fel, lentről. Visszaordítottam, egy "Mindjárt megyek"-et, majd a párnámba nyögtem. Lassan (kb. mint egy zombi) úgy másztam ki az ágyamból, majd a fürdőben megigazítottam a hajam, és az idő közben elkenődött sminkem. Komótosan (ami nálam gyök 2) sétáltam le a lépcsőnkön, majd mentem be a nappaliba, ahol vártak rám.  Apa épp akkor csókolta meg anyát, amikor beértem, így ahogy bementem inkább úgy ott is hagytam őket. Nem szeretek bele-pofátlankodni abba amikor ketten "romantikáznak". Mosolyogva vonultam be a konyhába, ahol Alisha tett-vett.

-Szia, dadus.-intek neki mosolyogva.-Mi jót főzöl?-kérdezem tőle.

-Szia Dodóm. Málnás pitét sütök.-javít ki.

-Uh. Az finom. Te csinálod a legfinomabb málnás pitét.-bókolok neki.-Ezen kívül?-érdeklődöm tovább.

-Narancsos csirkét, tepsis burgonyával.-kacsint.

-Úristen. Már alig várom, hogy ehessek belőle.-mosolygok rá.

-Képzelem kicsilány.-mosolyog rám.

Egyébként, ő az egyetlen ember, aki Dodónak szólít, kicsi korom óta. Állítása szerint azért, mert az volt a kedvenc mesefigurám. Ezt nem is kifogásolom, mivel van egy teljes dodó kacsa gyűjteményem, amit semmi pénzért nem adnék. Hiába leszek hamarosan 18 éves, az hozzám kötődik, és senki nem veheti el tőlem. Bár, ha jobban belegondolok, nem is ajánlanám az illetőnek, mert akkor aztán ott élet-halál harc lenne, amiből én jönnék ki így is-úgy is győztesen. Gondolataimból, apa hangja hozott vissza, ahogy a nevemet kiáltja. Adtam egy puszit a dadusom arcára, majd kimentem a nappaliba.

-Itt vagyok.-mosolygok rá.

-Ülj le ide.-mutat maga mellé. Eleget tettem kérésének, (bár eddig melyiknek nem?!) és helyet foglaltam mellette. Felém fordult. Ami először feltűnt, az az volt, hogy anya eltűnt. A második pedig, hogy teljesen másak apa arcvonásai, mint az eddigi napokban. Tegnap még nem ilyen volt. Élet vidám volt, és csak úgy sugárzott a boldogságtól. Ma pedig...mintha nem is az én apukám ülne itt, ha egy idegen foglalta volna el a helyét, és nem igazán értem, hogy miért, de van egy olyan érzésem, hogy ez még a mai nap folyamán ki fog derülni. Magára erőltet egy mosolyt, amit kénytelen vagyok viszonozni, de az enyém sem őszinte, hanem inkább erőltetett.-

-Mi a baj apa?-kérdezem aggodalommal a hangomban.

-Valami fontosat kell mondanom neked.-húz magához.

-Miről van szó?-kérdezem minden figyelmem rászentelve.

-Itt kell, hogy hagyjalak titeket.-ismeri be. 

-Várj! Mi?-döbbenek le szavai hallatán.

-Tudod, régen amikor 15 éves  voltam, befutottam egy Cover-rel, és idővel a Magcon boys tagja lettem.-bólintok, hogy folytassa, eddig tiszta.-Ma felhívott Tyson, hogy lenne egy turném, amivel újra beindíthatom a zenei karierem.-hajtja le a fejét.

-Úristeeeen!-sikítok fel.-Apa! Ez csodálatos! El kell fogadnod, hisz ez az a dolog amit szeretsz csinálni. A zenélés. Én lennék a legbüszkébb gyerek (nem mintha most nem lennék) a világon, ha elfogadnád ezt az ajánlatot.-könnyezek örömömben.

-De ahhoz itt kell hagyjalak titeket.-rázza a fejét.

-...és? Apa! Anya 36 éves, érett nő. Tud vigyázni magára, de ha még nem is, ott vannak Williamék, plusz még vagy 100 testőr a világon, aki(k) arra vár(nak) hogy védelmezzenek. Andy 19 éves, 3 hónap múlva 20. Nagy fiú, felelősség teljes, és ha teherbe ejti valamelyik kurváját, akkor én is tarkón tudom baszni úgy, hogy kiköpje az összes fogát.-mosolygok rá, mire elneveti magát.-Szóval...nem kell féltened őket.-adok egy puszit az arcára, majd bújok oda hozzá.

-A legfontosabb személyt kihagytad..-mondja halkan. Kíváncsian nézek fel rá.-Veled mi lesz hercegnőm?-kérdezi szomorú mosollyal az arcán.

-Apa. Nagy-kislány vagyok már. Miattam ne aggódj. Maximum börtönt ülök majd, mert ha olyat szól Manoli megölöm, az biztos.-mondom egy kicsi dühvel a hangomban, mire jóízűen felnevet.

-Jaj, te lány.-rázza nemlegesen a fejét.-Néha elgondolkozom, hogy normális vagy-e?-ezen én nevetettem el magam. Ott ültünk, apa-lánya, és nevettünk. Ilyen is nagyon régen nem volt már.

-Holnap este randim van vele.-váltok át egy komolyabb témára.

-Izgulsz?-kérdezi kíváncsian. 

-Őszinte leszek veled apa, nem fogok hazudni. Semmi kedvem hozzá.-vallom be neki őszintén.-Gyűlölöm azt  a gyereket. Egy kanos, egoista seggfej.-rázom a fejem.

-Adj neki egy esélyt Dotty. Hagyd, hogy bizonyítson. Meglátjuk, hogy áll a dolgokhoz, de legfőképp hozzád. Holnap, amikor megérkezik, úgy is látom majd az arcán az érzelmeket, és a randi után, ha úgy van, visszamondjuk az egészet.-mosolyog rám.

-Én lennék a legboldogabb.-teszem a szívemre a kezem. Apa nevetni kezd rajtam.-Naa. Mi olyan vicces Mr.Cantwell?-kérdezem tőle tettetett durcával. 

-Te.-nevet tovább.

-Ejnye-bejnye. Nem szabad kinevetni a saját lányod.-mondom dühösen.

-Oh. Tényleg?-kérdezi.

-Úgy ám.-bólogatok.

A következő pillanatban annyit éreztem, hogy az oldalamba bök, majd még egyszer, és még egyszer. Én ott visítottam, hogy hagyja abba, de nem hagyta, hanem inkább csiklandozni kezdett. Ahol ért, ott csikizett, vagy éppen bökött. Már sírtam a vetéstől sőt. Azzal fenyegetőztem, hogy befogok pisilni, és az mind-mind rá fog menni, a Chris bácsitól kapott nadrágjára amit ő úgy szeret. Így inkább elengedett, jobb a békesség alapon. Ennyit erről. 

-Na, jól van. Menj, és készülődj. Mindjárt indultok anyáddal vásárolni, meg az Isten tudja még hová.-legyint apa.-Aztán, ha fodrászhoz mész, nehogy fekete legyen a hajad Sátánka.-nyújtja ki a nyelvét.

-Sátánka?-nevetem el magam.-Dykk, milyen becenév az már.-nevetek tovább.

-Nagyon is hozzád illő.-mosolyog tovább, én erre csak megforgatom a szemem, majd elindulok fel a szobámba.