By Your Side ＳＺＵＮＥＴＥＬ

I.fejezet [2.rész]

Reggel arra ébredtem, hogy anyáék kiabálnak Andyvel. Vajon, megint mit csinált az a szerencsétlen?! Kikászálódtam az ágyamból, majd a gardróbomba mentem. Ott kiválasztottam a mai outfitem, majd magamra szenvedtem őket. Az erkélyre vettem az irányt. Kinyitottam az erkélyajtót, majd kiléptem a friss, üde levegőre. Ahogy kiléptem, megcsapott az a jóleső szellő, ami ilyenkor lengedezik. Jó nagyot szippantottam a friss levegőből, lehunytszemekkel, majd óvatosan, lassan nyitottam azokat ki, mintha félnék mit találok, vagy látok odakint, pedig jól tudtam hogy mi vár ott.
Az erkélyemről rálátásom volt a szilva fánkra, ami pontosan az erkélyem előtt állt. A fa, gyönyörű volt. Gyönyörűséges fehér virágai csodálatos látványt nyújtott, nem beszélve, arról a nagyon finom illatról. Ahogy felnéztem az egyik faágra, boldogan vettem tudomásul, hogy egy galamb pár pihen rajta. Néha, (mint most is) elgondolkozom azon, hogy milyen jólenne galambnak lenni. Szabad vagy, odamész és abban a percben amikor, és ahová csak szeretnél. Én is szeretnék madár lenni. Szabad lenni, és elfelejteni a világ összes gondját. Olyan jó lenne kilépni egy kicsit ebből a komfortzónából, és valami újat felfedezni. De tudom, hogy mindez álom. Ugyan már?! Ez röhejes. Megvan mindenem. Van egy szerető családom, egy szerető kutyám, és egy szerető baráti társaságom. Mi kell még?! Az ég egyet a világon semmi. Csak a szabadság.
Itt, ebben a házban és ebben a világban, rabnak érzem magam. Hogy miért? Mert nem csinálhatom azt, amit akarok.
Ha kilépek az utcára, és valami olyan dolgot csinálok, kattognak a fényképezőgépek, aztán pedig hallgathatom a szüleimet. Semmi bajom nincs a szüleimmel, félre ne értsétek, csak azzal van bajom, hogy híresek, hogy két sztárnak vagyok a gyereke. Ha ez még nem lenne elég, ahoz vagyok kötve, hogy sztárhoz menjek férjhez, mert ha nem, azzal szégyent hozok a családomra. Ez nem élet. Gondoljatok csak bele. Ti hogy éreznétek magatokat, ha véletlenül úgy fotóznak le, hogy az egyik legjobb (fiú) barátodat öleled át, és úgy állítják be, mintha járnátok?! Szerintem sírnátok, de nekem nem szabad. Mert ha gyengének mutatod magad, azzal csak még jobban ártassz magadnak is, és a családodnak is.

-Dotty gyere légyszíves.-nyit be apa a szobámba, de felé sem fordulok, úgy válaszolok.

-Rendben. Pillanat, és megyek.-mondom, majd tovább nézem a tájt, ami a szemem elé tárul.

California egy olyan részén lakunk, ahol csak pár "ház" van. Nem kell sokat képzelni. Van egy utca, ami telis-tele van luxus házakkal. Nekem annyiban jó, hogy nincs rálátásom a többi szerencsétlenre, mert az én szobám az erdő felé néz. Így az erkélyemről rálátásom van, a fák tetejére, és az erdőn túlra, ahol egy csodálatosan szép és nagy tó ékeskedik. Elmosolyodom, majd még egyet szippantok a levegőből, majd belépek a szobámba. Az erkély ajtómat gondosan bezárom kulcsra, majd a fürdőszobámba veszem az irányt. Tudom, hogy azt mondtam apának, hogy nem sokára megyek, de még megkell fésülködjek, és még megkell mosakodjak.
A fürdőmbe érve, a mosdókagylón megtámaszkodtam, majd belenéztem a tükörbe. Az a lány, aki visszanézett onnan, nem volt boldog. Bár, már régen láttam a saját tükörképem mosolyogni.
Ez is mind-mind annak a jele, hogy mennyire akarok én ebben az egész helyzetben élni. Bár, ha eddig kibírtam (17 és fél évet) akkor már a maradék nem tudom hány évet is ki kell hogy bírjam, mivel a saját halálomat nem akarom. Lassan a hidegre fordítom a csapot, majd megnyitom úgy, hogy abból épp hogy csak jöjjön a hideg víz. A tenyereimet alá rakom, majd teletöltöm azt. A kezeimet az arcomhoz emelem, majd az arcomra öntöm azt. Felnézek a tükörbe, majd folytatom az előbbi tevékenységem. Miután ez megvolt (fogmosással) gyorsan felkentem egy szolíd sminket.

A hajamat kifésültem, majd hagytam, hogy a természetes hullámokkal a hátamra omoljon az.

Kilépek a szobámba, ahonnan a folyosóra veszem az irányt. A folyosó végére érve, leugrálok (!) a lépcsőn, majd a nappaliba veszem az irányt. Ott van anya, apa, és Andy is. Köszönök, mire anya egy puszit nyom a homlokomra, apa is, de Andytől, csak egy morgást kapok. Leülök a kanapéra, majd kíváncsian várom, hogy mit szeretnének.

-Tehát. Andy már tudja, hogy miért hívtunk le ide téged is.-kezdi anya.

-Gondolom megint valami irtó fontos dolog.-mondom egy kicsit sem kedvesen.

-Igen, jól gondolod.-biccent apa.

-Mi lenne az?-kérdezem.

-Igazából, elkell "játszanod" Manoli Rios-sal hogy jártok.-mondja anya.

-Hogy micsoda?-csattanok fel.-Ezt mégis hogy képzelitek?-kiabálok, teljesen kikelve magamból.

-Dotty, ülj le legyszíves.-mondja Andy. Észre sem vettem,hogy időközben felálltam.

-Nem ülök le. Még is hogy képzelitek azt, hogy egy vad idegennel játszam el az "álompárt" a nyilvánosság előtt?-kiabálok.

-Muszáj. Nem hozhatsz minket kínos helyzetbe.-kel ki magából apa is.

-Tényleg?! Ti engem, az évek során, hányszor hoztatok kínos helyzetbe? Ha csak az iskolát nézzük, akkor vagy százezerszer. Én még is némán tűrtem. Nem értitek?! Én magasról le akarom szarni ezt az életet, de akár hányszor sikerül elfelejtenem, hogy ki is vagyok, mindig jön valami és visszacsöppenek ugyan oda, ahonnan elindultam.-hadarom dühösen.

-Tudom, hogy most a pokolra kívánsz minket, de meg kell értened.-mondja nyugodt hangon anya, a szemében pedig szomorúságot fedezek fel.

-Mondj egy okot...Csak egy okot mondj, hogy miért?-kérdezem.-Hogy miért kell ezt csinálnom?-kérdezem könnyezve.

-Azért, mert Manolival idővel összekell házasodnod. Még ha nem is szerelemből, de meg kell, hogy ez valósuljon.-hajtja le a fejét anya.

Sokkoltak anyám szavai. Hirtelen éreztem meg a talajt a fenekem alatt. Ezek szerint összeestem. Az arcom a tenyerembe temettem, majd hangosan felzokogtam. Két erős kar fonódott körém. Tudtam, hogy Andy az. Csak ő vígasztal így.

-Andy...Miért?-sírok tovább.

-Nem tudom.-szipog.-De nekem is...-nem mondja tovább, mivel ő is zokogni kezd.

Szorosan hozzábújok, majd úgy sírok tovább. Ezek szerint neki is hasonló a sorsa. Egy olyan lánnyal kell majd leélnie az életét, akit mégcsak nem is ismer.

Néhány percig még ott ültünk, majd mikor már lecsillapodott a sírásunk, elváltunk.

-Kivel?-kérdezem.

-Bella Hadid lányával. Melani Hadiddal.-suttogja.

-Sajnálom.-ölelem meg.

-Ez van. Ez a sors jutott nekünk.-mosolyodik el keserűen. Ahogy belenézek azokba a kék szemekbe, amik azelőtt boldogságtól csillogtak, de most szomorúsággal van tele, a szívem ketté hasad. Még soha nem láttam ennyire megtörve a bátyámat, mint most, és ez is miért? Azért, mert "arany"vér folyik bennünk.

Szép lassan feltápászkodunk, majd a szüleim hálójába veszem az irányt, míg Andy a barátnőjéhez, akivel most kell hogy szakítson, amíg a sajtó le nem hozza a hírt.

Felbattyogok a lépcsőn, majd a folyosó végén lévő hálót veszem célba, ahol az említett személyek épp társalognak.
Érkezésemre felkapják a fejüket.

-Mikor?-csak ennyit kérdezek.

-Holnap jönnek meg.-válaszol anya.

-Csodálatos.-forgatom meg a szemeimet.-Már csak ez hiányzott.-mondom, majd kimegyek a szobából, az ajtót becsapva magam után.