Az autóút negyede csendben telt. Zenét hallgattunk, és énekeltünk. Eszméletlen milyen hangja van még mindig az anyukámnak. Rá kell, hogy döbbenjek a család magyrésze nagyon tehetséges. A nagyi szeretett zenélni, nagypapa is, Blake nagybácsi is énekes, apa, anya szintén. Volt kitől örökölnöm a hangom, tehetségem. Aztán megszólalt az én kedvenc zeném. Zara Larson-Uncover-je, mire anya elhallgatott, és hagyta, hogy elénekeljem a dalt egyedül. Imádom ezt a zenét. Szomorú, és boldog is egyben.
-Szívem. Nem szeretnél esetleg az énekléssel foglalkozni?-kérdezi anya mosolyogva.
-De. Végül is, semmit nem veszítenék vele. Nagyobb lenne a hírnevem, plusz lehet hogy találnék magamnak egy KEDVES, JÓKÉPŰ fiút.-motyogom,de anya ezt is meghallotta.
-Kincsem, ha megtudod az igazságot (ami lehetőleg holnap lesz) akkor teljesen máshogy fogsz a dolgokhoz állni.-kacsint.
-Miféle igazság?-kérdezem.
-Az mindegy.-legyint egyet. Pár perc múlva a pláza mélygarázsába parkolunk le, egy nekünk tetszőleges helyre.
Az övem kicsatolom, majd a telefonomat, és a táskámat megfogva, kinyitom az ajtót. Ahogy anya mellé léptem, hallottam ahogy a fényképezőgépek kattognak. Marha jó. Még itt sem lehet nyugodt az ember. Mondjuk, sehol nincs nyugodt életem/életünk.
Gyorsan (futólépésben) felrohantunk a 2.emeletre, majd ott elindultunk az első ruha boltba. Ahol eltöltöttünk kemény 5 percet. Kijöttem 2 szatyorral. Magyarul, vettem magamnak 2 ruhát.(😂) Aztán elsétáltunk a GoldenStreet boltba, ahol szintén vettem két ruhát. Így már volt 4 ruhám. Márcsak a cipő hiányzott, ezért elmentünk egy cipő boltba, megvenni azt is. (❤)
Az egész délután arra ment el jóformán, hogy ruhákat, meg cipőket vásároltunk. De még mindig hátra volt a fodrászat. Beléptem a helyiségbe, anyával a nyomomban.
-Sziasztok.-köszöntött minket Steve, a legjobb fodrász a helyen.
-Sziaaa!-köszönti anya két puszival, majd én is ugyan így teszek.
-Milyeneket tudsz ajánlani?-kérdezem tőle vigyorogva.
-Bőrszínhez, vagy szemszínhez nézzem?-kérdezi segítségkérően.
-Mindkettőhöz.-gondolkozom el.
-Hát jó.-mosolyog, majd elővesz egy katalógust, és a bőrkanapé felé biccent a fejével, hogy üljünk le.
Helyet foglalunk, majd ő is mellénk ül. Kinyitja a katalógust majd lapozgatni kezdi. Jobban megnézem a "címlapot" a cím miatt. Extrém hajak. Rámutatott az elsőre.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Ez nem, ez túl extrém.-rázza a fejét anya.
-Nem neked kell döntened anya. Nekem kell.-nézek rá szúrosan. Lehajtott fejjel elmormol egy "Bocsi" félét, majd mutatja Stevenek, hogy lapozhat.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Ez túl kék.-húzom el a szám.-Viszont gyönyörű.-mosolyodom el. Lapoz.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Ez tökéletes lenne, de túl sok benne a zöld, és nem nagyon tetszik.-húzom el a szám. Bólint hogy megértette, majd lapoz egyet tovább.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Ez túl világos.-rázom a fejem csalódottan.
-Okés. Akkor az utolsó.-ér a végére.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Tökéletes.-szeretek bele azonnal.-Ez lesz az igazi.-mosolygok.
-Igen, szerintem is.-bólogat unottan anya.-Sikerült eldöntened fél óra alatt, hogy milyen hajad legyen.-mondja durván.-Akkor mostmár csak meg kell csinálni.-pillan Stevenre.
-Persze. Ma, vagy holnap?-kérdezi.
-Elég lesz holnap, de reggel ha lehetséges.-mosolygok.
