Reggel a szokásos időpontban keltem fel, annyi külömbséggel, hogy most semmi kedvem nem volt még az élethez sem. Nem még az iskolához, meg a randihoz. Lassan felültem az ágyamban, anya meg apa már nem volt mellettem. Biztos az éjjel, vagy még az este átmentek a hálójukba. Kikeltem az ágyamból, majd lassan, csiga lépésben odavánszorogtam a gardrób szobám ajtajához, majd hangtalanul kinyitottam azt. Beléptem a ruhatáramba, ahol több száz darab ruha van. A hangulatomhoz illő öltözetet választottam magamra.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Felszenvedtem magamra őket, majd a fürdőszobába mentem. Ott a sminkem csináltam meg, ami most csak szempillaspirál volt. Még mindig sápadt voltam, és ehez még jött az is, hogy a szüleim azt hiszik hogy bolond vagyok. Csodálatos.
Kisétáltam a fürdőből, majd a szobámból is. Az ajtót kulcsra zártam, a kulcsot pedig a zsebembe raktam. A folyosón vegig sétáltam, majd a lépcsőn is le. Nem tudtam, hogy hova menjek, mivel azt sem tudtam, hogy anya hol van. Ezért a konyhába vettem az irányt. Ahogy a közelébe értem, megcsapott az a jellegzetes illat, amit nagyon imádok. Ez pedig a Citromos tea volt. Mély levegőket vettem, majd ki is fújtam azt. Megnyugtató érzés volt. Beléptem a helységbe, majd helyet foglaltam az asztalnál. Direkt nem köszöntem anyának. Kíváncsi vagyok, hogy észre veszi-e hogy valami baj van.
-Van valami baj kincsem?-kérdezi meg anya.
-Nincs semmi. Csak nincs kedvem a mai naphoz.-vallom be neki az igazságot.
-Akkor ne menj suliba. Maradj itthon. Ma úgy is átjön Manoli.-mondja mosolyogva, de amint meglátta azt a kínkeserves arcom, lefagyott az a szép mosoly az arcáról.
-Nem. Én, vele biztos nem leszek. Egy percet sem.-tiltakozom.
-Dehát...Ma van a...-félbe szakítom.
-Nem érdekel. Gyűlölöm.-mondom.-Hiába van ma vele randim. Elmegyek vele, aztán hazajövök, és leszarom. Nem fontos nekem a sajtó előtt sem "enyelegni", lehetek én azok előtt is flegma.-robbanok ki.
-Ne tedd ezt. Elhiszem, hogy nem szereted. Sőt. Meg is értem. Viszont, ha apád, és én azt mondjuk neked "Már pedig elmész vele" vagy "Már pedig azt csinálod amit mondunk" akkor az lesz.-mondja, a hangját felemelve.
Lesütöm a szemeim, majd letörölve könnyeimet megyek vissza fel a szobámba. Leülnék az ágyra, de hirtelen sötétség...
|Pár órával később|
Nyitogatni kezdem a szemhéjaim. Lassan, mintha félnék. Nagy nehezen hozzászokik a szemem a fényhez, majd lassan elkezdek felülni. Amint ezt sikerült teljesítenem, következhetett az, hogy felmérjem a "terepet". A szobám padlóján voltam. Vajon meddig lehettem itt? Anya miért nem vette észre, hogy koppant valami? Nem értem. A faliórámra nézek, ami délután 3 órát mutatott. Nagyon jó. Kemény 8 órát voltam "kiütve". Feltápászkodtam lassan az eddigi helyemről, majd ugyan olyan tempóban besétáltam a fürdőmbe. A mosdó felé hajoltam, majd belenéztem a tükörbe. Kialudt szemek, és síma arc nézett vissza rám. Elégedetten engedtem magamnak a kádba vizet, majd tettem bele fürdőbombát, ami vérvörösre színezte az egészet. Levettem a ruháim, majd beleléptem a forró vízbe. Ellazított. Teljesen. Vettem egy mély levegőt, aztán lemerültem. Megnéztem meddig bírom a víz alatt, egy levegő vétellel. Elkezdtem számolni a víz alatt, magamban. 1...2...3...Miért ilyenek a szüleim? 5...6...7...Miért ilyen elutasítóak? 11...12...13...Miért nem értik meg, hogy kurvára nem én vagyok? 17...18...19 Aztán eszembe jutott...Nem mentem el a fodrászatba! 24...25...26...Hirtelen kiengedtem a bent tartott levegőmet, majd feljöttem a felszínre.
Felálltam, majd kimásztam a kádból. Megtöröltem a testem minden szegletét, majd magamra csavartam azt. Kinyitottam a fürdőm ajtaját, majd "boldogan" vettem tudomásul, hogy társaságom van.
-Mit akarsz Andy?-kérdezem testvéremtől.
-Segítek ruhát választani a randidra.-von vállat.
-Miért segítenél?-kérdezem tőle cseppet sem kedvesen.
-Mert a testvérem vagy...és mert kötelességem!-magyarázza el.
>>>>>>>>♡♡♡♡♡♡♡♡♡<<<<<<<<<< Sziasztok! Elnézést kérek, amiért nem hoztam új részt! Sok dolgom van, és nincs túl sok időm a történetekre. Szóval előre is köszönöm azoknak, akik türelmesen követik majd végig ezt a történetemet is. Ha új vagy itt, és érdekelnek más könyveim is (mert jól írok vagy tetszik ahogy írok) akkor nyugodtan nézzetek/olvassatok bele a többibe, addig, amíg nem jön új rész. Igyekszem részt hozni, de annyi tanulni valóm van néha, hogy azt sem tudom hol vagyok arccal. Remélem megértitek. Ha nem, akkor nem tudok mit csinálni. Nem hanyagolhatom a tanulást, főleg, hogy javítanom kell sok tantárgyból! Megértéseteket köszönöm! Ma még lesz rész!❤ Puszillak titeket!❤❤❤
