Ígértük

1. Egy szabad este

2016. október 28.

Még akkor sem kapcsoltam fel a lámpákat, mikor beléptem a bejárati ajtón és letettem a konyhaasztalra a táskámat. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, ahogy levettem vállamról a nehéz súlyt és kicsit megmozgattam a karomat. Beléptem a sötét hálószobába, hogy kényelmesebb ruhára váltsak. Az ablakokból beszűrődő utcai lámpák sárgás derengése adott csak némi fényt, hogy lássam, hova nyúlok. Már automatikusan választottam ki a hosszú szekrényemből a régi, bő pólómat és egy melegítő nadrágot. Levettem a szűkös irodai göncöket, majd egy pillanatnyi hezitálás után a melltartómat is ledobtam magam mellé. Így lesz a legkényelmesebb.

Nem számítottam vendégekre és péntek este volt, ezért úgy döntöttem, hogy otthon maradok. Ahogy terveztem, a nappaliba lépve felkapcsoltam egy gyér fényű állólámpát a hangulat kedvéért és a kezembe vettem egy meleg pokrócot. Leültem a kedvenc fotelembe, majd felkapva a távirányítót, bekapcsoltam a tévémet. Magam köré csavartam a bolyhos takarót, de sajnos nem sokáig élvezhettem a puha, békés környezetet. Pár perc múlva vibrálni kezdett a telefonom a karfán. A hirtelen felvillanó éles fénytől sűrűn pislognom kellett, ahogy ránéztem a kijelzőre. Jimin írt.

Jimin: Hey Mina

Jimin: Átjössz?

Nehéz lélegzetvétel hagyta el a számat. Azt hittem, ma este végre itthon lehetek egy kicsit egyedül.

Én: Várj, most?

Jimin: Igen most

Én: Borzalmasan nézek ki...

Jimin: Ez gyakorlatilag most egyáltalán nem tud érdekelni

Jimin: Hacsak nem estél belém és nem akarsz lenyűgözni engem

Jimin: Na nem mintha nem nyűgöznél le eléggé a mozdulataiddal amiket az ágyban művelsz...

A szám sarkában bosszúsan megrándult egy izom. Az ujjaim sebesen kopogtak a billentyűzeten.

Én: Neked szenteltvízre lenne szükséged

Jimin: Szenteltvíz? Minek??

Én: Mert állati kanos vagy

Jimin: Legyünk komolyak

Jimin: Jelenleg rád sokkal nagyobb szükségem van mint a szenteltvízre

Én: Vigyázat! Bunkó veszély!

Jimin: ...

Jimin: Akkor KÉRLEK át tudnál jönni?

Jimin: Múltkor azonnal hozzád siettem amikor szükséged volt rám szóval...

Én: Jó ez igaz...

Jimin: Akkor...? Úgy értem csak így nyugisan, szeretném ha valaki itt lenne velem akit megölelhetek. Semmi olyan durva dolognak nem kell történnie hacsak nem szeretnéd, ha érted mire gondolok

Jimin: Sohase szegem meg az ígéreteimet tudod :^)

Én: ...

Beharaptam az alsó ajkam és kikapcsoltam a tévét. Felálltam, majd búcsúzóul egy szomorú pillantást vetettem a kényelmes fotelemre.

Én: Ah legyen...

Elindultam a szobám felé, hogy felvegyek egy kinti ruhát. Miközben a szekrényemben keresgéltem, a képernyőre pillantva elolvastam az újonnan érkezett üzeneteket.