Ígértük

34. Csak tőlem

január 17.

Kibontakoztunk egymás öleléséből és végigsiettünk a folyosón. Belépve Jimin szobájába, azt hittem ott találom majd a szobatársát is, de a helységben senki sem tartózkodott.

- Hoseok merre van? – kérdeztem hátra fordulva a fiú felé, miközben ledobtam magamról vastag pulcsiját és még pont elkaptam a pillantásommal, ahogy bezárta az ajtót.

- Biztos a többiekkel együtt készül a közelgő fellépésekre – lépett oda hozzám szorosan és kezeit gyengéden a derekamra simította, hogy közelebb húzzon magához. – Ne félj, nem fognak ránk nyitni – mormolta.

Felnyúlt és félresöpörte a hajamat a nyakamból, hogy jobban odaférjen az ajkaival. Apró puszikkal hintette tele a bőrömet, mire éreztem, hogy a testem felforrósodik. Sokkal érzékenyebben reagáltam az érintésére, mint általában, de ezt betudtam az érzékibb, gyengédebb mozdulatainak és a szenvedélyes, mégis békésen meghitt hangulatnak. Ujjai apró mozzanatai, amikkel a ruhán keresztül kényeztetett, meglepően jól estek. Gyengéden kibontakoztam az öleléséből és odahúztam őt az ágyára, mert éreztem, hogy nem tudok majd sokáig állva maradni, ha így folytatja. Felültem a matracra és a tenyeremmel közrefogva az arcát, odavontam magamhoz egy mély csókra.

Letámaszkodott mellettem a fehér ágytakaróra, majd óvatosan lefektetett és felsimította a hasamról a pólómat. Egy nehéz sóhaj szakadt fel belőlem, mikor ujjai a meztelen testemet érintették. Nem tudtam, hogy ilyenre is képes. Mintha apró, elektromos villámok pattantak volna kettőnk bőre között, egyszerre rándultam össze érzékenyen és akartam belőle többet. Vonzott ez a szenvedély, ami közöttünk feszült és felkorbácsolta a vágyaimat a fiú felé.

- Ha bármi kellemetlen, szólj – lehelte a fülembe.

Némán bólintottam és felemelve a karjaimat hagytam, hogy átbújtassa fejem felett a pólómat. Nem viseltem melltartót, de ez, tekintve az elmúlt napokat és az otthonias környezetet, már megszokottá vált számomra. Jimin viszont képtelen volt ezt megszokni, rá nagyobb hatást gyakorolt és éreztem rajta az izgatottságot, de megpróbálta letudni az egészet egy hosszú pillantással, melyet rózsaszín bőröm felé vetett. Tetszett nekem, hogy csak ilyen természetes állapotban is izgatottá tudom őt tenni.

Csukott szájjal, szaporán és hangosan vettem a levegőt, miközben beleakasztotta ujjait a nadrágom szélébe és lehúzta rólam a ruhát. Pillantásom az arcán függött, látni akartam a reakcióját. Tekintetében szenvedélyes érzelmek cikáztak, ahogy feltérdelt a lábam mellé és lehajolt hozzám. Ajkaink már erőteljesebben értek össze, mialatt egyik kezével az oldalamat cirógatta. Ahogy a tenyere feljebb csúszott, megfogta a jobb felkaromat és felemelte a fejem fölé. A szívem hevesen megdobbant, mikor szájával a hónaljamba puszilt. Összerándultam és tiltakozóan el akartam tolni őt, de nem hagyta magát.

- Ne ott, Jimin... - suttogtam, mert éreztem, hogy izgatottabb leszek. – Még csak nem is mosakodtam, ma reggel óta

- Ez így, még ellenállhatatlanabbá tesz téged – orrát belefúrta a bőrömbe és mélyen beszívta az illatomat.

- Ne csináld – kuncogtam fel, de nem tudtam megmozdítani a karomat, mert túl erősen tartotta.

Mikor nyelvét kidugva megnyalta a bőrömet, egy pillanatra azt hittem, hogy máshol ért hozzám, mert a kelleténél kicsi hangosabban adtam tudtára mennyire tetszett, amit az imént csinált. Meglepetten megállt, aztán rám villantva sötétbarna tekintetét, elvigyorodott.

- Azt hiszem találtam még egy érzékeny pontot.

Zihálva próbáltam másfelé nézni zavaromban, de magamban, némán nyugtáztam a kijelentését. Még ennyi év után is képes meglepetést okozni nekem.