A végen hagytál nekem egy üzenetet az iskolai szekrényben. Meg kértél, hogy találkozzak veled a dombunkon éjfél után. És te jól tudod, hogy nem vagyok képes neked nemet mondani. Gondolkodtam azon is, hogy tényleg el jössze, mert -valljuk be- nagy széllhámos vagy.
"Szia, Donatella" végül el jöttél.
"Szia" halkan vissza köszöntem. "Talán a sajnálat nem hozza ezt helyre, de Donatella, bocs-" nem mondtad végig, mert a szavadba vágtam.
"Ne húzd fölöslegesen az időt, és mond el, hogy miért hívtál ide!"
Egy hosszú csend után mégis csak valamit mondtál : "El költözünk"
Ott maradtam lesokkolva. A nyakaidba ugrottam. Már minden mindegy volt.
"Zebra?" sírva mondtam.
"Zebra." halkan suttogtad.
//
Átkozott zebra.
