Az ágyon feküdtem és olvastam az üzeneteket tőled. De nem írtam vissza. Nem tudtam mit.
*Már nem tudok többe erős maradni*
Tudod Finnley, nagyon fel akartalak pofozni. Senki se tud örökre erős lenni. Mindenki egy kis időre összetört néha. De ezért még nem ér véget a világ.
*Anyukám mindig mondogatta hogy : nézd a csillagokat,de a lábaidat hagyd a földön. Nem hallgattam meg*
A telefon még mindig csak pípegett. *Talán meg barátkoztam a káoszal*
Forgattam a szemem.
*Az őrző angyalom biztos nagyon be rúgott*
Ki kapcsoltam a telefont.
//
Ezek csak rossz napok voltak, Finn, nem egy rossz élet, a fenébe. De te annyira szeretted a drámát.
