Együtt a főnökkel?

21.rész

Keddi nap volt. Suli előtti héten. Nem akartam visszamenni a suliba. Nem szerettem őket. Folyton kibeszél mindenki mindenkit.
Hivattak a hangosbemondóba. Azt hittem hogy szokás szerint Norbi az, hogy elmondja hogy szeret vagy valami ilyesmi, hisz mostanába elég sokszor csinálta ezt. Nem mintha bántam volna. De nem ő volt. Hanem a nagyfőnök, Bettina. Ő nem tudja hogy együtt vagyunk Norbival. Semmit nem tud a dolgozóiról. Neki az a lényeg, hogy az áruházba minden rendbe legyen.
-Sziszi, úgy hallottam hogy logisztikusnak akarsz majd tanulni jövőre. Igaz ez?- kérdezte tőlem.
-Igen, ha felvesznek az egyetemre.- válaszoltam neki.
-Nálunk most a központba felmondott 3 logisztikus, és nagyon kellene oda valaki. Nem szeretnéd kipróbálni magad egy pár napig? Természetesen mindent a cég állna. Budapestre kellene felutazni és ott lennél elszállásolva.- mondta komolyan és határozottan. Ez hatalmas lehetőség lenne nekem. De egyedül? Azt se tudnám, hogy hova kell menni..
-Egydül?- kérdeztem meg Bettit.
-Szeretnél valakit magad mellé?- kérdezte.
-Hát, ha nem nagy gond. Hisz egyedül elvesznék.- nevettem. Ő is nevetett. Majd megnyomott egy gombot és csak ennyit hallottam: "Megkérném Nádasi Norbit, hogy legyen kedves fáradjon az igazgatói irodába. Megkérném Nádasi Norbit, hogy legyen kedves fáradjon az igazgatói irodába." A szívem a torkomba dobogott. Remélem csodás lesz a nyár utolsó hete.