Együtt a főnökkel?

31.rész

Nagyon megijedtem és hirtelen kinyitottam a szemem. Mivel sokáig csukva volt ezért kb fél percig csak sötétséget láttam. Aztán megpillantottam Mátét.
-Mit akarsz?- kérdeztem idegesen, szomorúan és a sírás határán álltam.
-Bocsánatot kérni.- válaszolta halál nyugodtan. De jó neki hogy ő ilyen nyugodt.. nem az ő barátját khm.. volt barátját csókolták meg.
-Jó.- válaszoltam neki. Majd visszaraktam a fülhallgatót és becsuktam a szemem.
Hiba volt. Máté befogtam a szám és felkapott majd elkezdett futni velem. Berakott egy autó csomagtartójába és elindultunk. Még jó hogy nálam volt a telefonom és írtam egy sms-t anyáéknak hogy hívják fel a rendőrséget. A cuccom ott maradt a padon, de még jo hogy a pénztárcám a zsebemben tárolom. Kb negyed órát utaztunk és kinyílt a csomagtartó. Nehezen szokott hozzá a szemem a hirtelen fényhez.
-Hova hoztál? Miért hoztál el? Mi bajod van?- kérdeztem idegesen és elkezdtek folyni a könnyeim.
Egyszer csak Norbit pillantottam meg Máté háta mögött.
-Miért mentél el tegnap este?- kérdezte Norbi, majd megcsókolta Mátét. Ismét.
-Most te tényleg ennyire szemét vagy?- néztem Norbira. Elöntött a düh és a forróság. Kiugrottam a csomagtartóból és ököllel ütni kezdtem Norbi arcát. Máté fogott le majd visszarakott a csomagtartóba és rámcsukta az ajtót.
-Most te komolyan együtt voltál vele?- hallottam Máté hangját.
-Dehogy, csak ő gondolta így.- válaszolta Norbi majd hallottam hogy egyre távolodnak. Azt se tudtam  hogy hol vagyok.. Miért velem történik mind ez? Újra sírni kezdtem..