Óvatos közelség, suttog a szád s fél hogy hallják.
Érzékeny bőr, érinti a hűs, vele a pillanatnyi borzongás.
Asszociál az elmém, szívünk egybekötve fáj a szem tükrén keresztül, koszos folyosó hívja, hogy nézzen már rá.
Bármily kéjes e gondolat, az elme ennek gátat szab s lök arra hol a valóság a Te szemed tükre, ott hol parázslik vagy szinte már ég egy másik név, egy másik fél akiért a Te szíved sír és fél.
