Szünetet kértem a szívemtől, elküldtem szabadságra.
Időt kértem az agyamtól, elküldtem a benzinkútra.
Teret akartam a gondolataimtól, de csak nem mentek sehova.
Kölcsönt kértem a reménytől de a hitelkeretem már rég oda.
Összeomlik a tüdőm, megfolytja lassan minden érzelem.
Köhögök, fuldoklok, szenvedek csak valaki végre mentsen meg.
Hibáztam mert tudtam, hogy úszni nem tudok, de mégis.
Vízbe ugortam mert téged láttalak az alján, lementem, én is.
Téged fellöktelek, én maradtam a mélyben, nem tudok úszni.
Elfogy a maradék oxigén, te leléptél szépen, bár elhagytál volna úgyis.
Lehunyom a szemem, elmondom a neved még utoljára.
Szép lassan feladom, elengedem az emléked kifelé az éjszakába.
