Hevesen gondolkodva ültem a vodka mellett,
a neved színesben vibrált közvetlen előttem.
A célom mivel jöttem ma is csak egy, ugyanaz:
Felejtésig inni, tudatlanra, téged ne tudjalak.
Határozottságom százaléka annyi mint a piáé,
erős de csak pár óráig tartó olcsó 40 és fél %.
Érzem már, a szívem elég gyatrán fejbevert,
most bezzeg a piával nagy haver, ez picit betett.
Épkézláb gondolatok abszenciája üt rést bennem,
a tudatalattim bőszen keresi még mindig a neved.
Most nevetek, de szívből mert tudok mindent,
mindent csak egyet nem, a neved tűnt el innen.
A szívem ég, tódul bele a friss és zsenge vér,
holnapra tán már mást is könnyen szeretni vél.
Ez voltál itt te, keserves, fájdalmas másfél év,
befejeztem mert ilyenért fáradni nagyon nem ér.
