Sokat elmond már, hogy fáradtságtól száraz szemeim kihaló fényt kreálnak az éjszakában.
Pont mint a csatangoló napsugár ami eltévedt a parton keresve bármit amire nincs ráírva a bánat.
Épp ily katasztrófa úgy tenni mintha érteném hogy folyton folyvást miért töröd össze a szívem.
Költséges kérdés mely válaszra úgysem lel soha de reménykedve fut oda hogy lásd ez az életem íve.
Elfordulsz a nap elől mert kisüti a szemed bár télen a mínuszban meg napsugárért könyörögsz.
Megfagyott a lelkesedés az arcodon mert nincs már ki mindent megtesz érted szóval ne röhögj.
Továbblépek rajtad vagyis megpróbálok valamit tenni mert másfél év után bizony elfáradtam.
Szóval tégy egy szívességet és legyél kevésbé szerethető mert már mindenemet odaadtam.
A minden tényleg azt jelenti hogy a szívem összes dobbanása érted szól, hogy találj ki a sötétből.
Majd egyszer valamikor én is megyek utánad de most még maradnék, szép ez a csend, idegtépő.
