Vallomásféle

22 2 0
                                    

Elvesztem a fényben és nem találom magam,
fuldoklok a mennyben, szorítja a kötél a nyakam.
Jó útra tértem de a lelkem a pokolban maradt.
Szabadíts fel, estig szoríts és csókolj nagyon
mert holnap én már nem leszek sehol.
Tettem amit tettem. Érdekel? Dehogy.
Megbántam a jövőt de a múltam már nem téma,
Nem mondtam ki eleget de szeretlek nagyon ***.

l'art pour l'artOù les histoires vivent. Découvrez maintenant