Látlak de mondd, ki vagy?
Szép a mosolyod, lány. Adj belőle.
Rám tedd, felém fordulj, hívj ma.
Boldog vagy. Kívánom, kérem tőled.
Képet festenék, arcodra mázolnék,
Zsáknyi boldogságot zsebedbe tennék.
Ott egy felhő, sír ő is. Nevet vagy csak fáj?
Itt vagy, neked fáj de mondom nem jár.
Hol a szíved, hova tetted?
Megint otthon felejtetted?
Szerelembe vetett hited mellé dobtad
ezt a szót, azt az érzést és azokat a hangokat.
A szád keserű de ez valahogy nem alkohol,
egészen más, nevezd meg és őt okold.
Tavasz, napsütés, jókedv, mind bolond,
Őrült az ki szeret, nekem ne mondd.
De él és nevet az aki őrült, tán boldog?
Így legyél ez, őrült a világ is, hát Te is.
Elég egy véletlen, sírni Te nem, ne is.
