A cserediák 2: Lehetetlen ˢᵘᵍᵃ [✓]

Mit is képzeltem...

/Alíz/

Kíra szobájába szó szerint berontottam.

-Mi a baj? Nagyon feszült vagy... - kérdezte, miközben pakolt a szekrényekbe.

-A-az a szoba....E-ez a család...

-Beszélj érthetőbben kérlek. – nevetett.

-Kíra, mi Yoongi családjánál vagyunk! – közöltem vele.

-Micsoda? – esett ki a kezéből az egyik ruhadarabja. – A szoba, amit kaptál, az akkor....

-Igen, Yoongi szobája. – feleltem.

Kíra megölelt, majd egy sóhaj kíséretében rádőltem az ágyára.

SuBin nyitott be a szobába.

-Bocsánat, nem akarok zavarni. – mosolygott. – Alíz, van egy jó hírem neked.

-Micsoda? – ültem fel.

-2 nap múlva hazajön a fiam. – mondta vidáman.

Szemeim felcsillantak. Annyiféle érzés kavargott bennem, hogy nem tudtam, hogy örüljek-e vagy ne.

-Szuper. – mosolyogtam rá.

-Ha tudnád mennyire örülök annak, hogy a fiam barátnője lakik nálunk. – mosolygott.

Erre elmosolyodtam, majd a fejemet kezdtem rázni.

-Mi már rég nem vagyunk együtt. – sóhajtottam.

-Nem? – kerekedtek ki szemei. – Mióta?

-A BTS létrejötte után...Nem sokkal rá szakítottunk. – feleltem.

-De hát, miért szakítottatok?

-Nem működött. – feleltem. – Yoongi-nak jobb lesz nélkülem. Így is sok a dolga, rám amúgy se lenne ideje.

-Ne beszélj butaságokat! – rázta fejét. – Lehet, hogy megváltozik, majd minden, mikor jön. – mosolygott, majd kiment.

-Furcsa, hogy nem tudta, hogy szétmentetek. – felelte Kíra.

Legyintettem, majd visszamentem az én szobámba. Elkezdtem kipakolni a bőröndből, majd rájöttem, hogy biztosan hagyott itt Yoongi ruhákat. Tehát, nem fogok tudni kipakolni. Biztonság kedvéért kinyitottam a szekrényt. Üres volt. Így hát neki is álltam a pakolásnak.

Mikor kipakoltam szóltam Kírának, hogy nézzünk körül a városban. Egyből beleegyezett, majd elköszöntünk Yoongi szüleitől és már mentünk is.

Sétáltunk legalább 15 percet, mikor Kíra hirtelen megállt.

-Mi az? – kérdeztem.

-Olyan ismerős ez a hely. – nézett körbe, majd lekanyarodott az egyik utcába.

-Hova mész? – mentem utána. – Kíra, válaszolj!

Kezdett nekem is ismerősnek tűnni ez a hely, de nem tudtam hova rakni.

Hamarosan megálltunk az egyik épület mellett, majd Kíra gondolkodni kezdett.

-Valami itt nem stimmel. Nem ennek kéne itt lennie! – mutatott az épületre.

-Ha eltévedünk miattad.... – sóhajtottam.

-Nem fogunk....Ott! – azzal sietősen átvágott egy másik utcába.

Nevetve megindultam utána, majd az utca végén megállított.

-Ne menj tovább. – felelte. – Viszont ezt látnod kell.

Kíra mellé álltam, majd lefagytam. Felfelé nézve az utcában megpillantottam egy bizonyos épületet.

-Kíra...

-Igen, ott a Big Hit. – mosolygott. – Bemegyünk? – kérdezte.

-Te meghibbantál? Amúgy sem engednének be szerintem. – akadtam ki.

Hamarosan a BTS lépett ki az ajtón, majd megpillantottam Őt.

Yoongi...

***

Mióta újra láttam eltelt 2 nap. Ma nem csak látni fogom, hanem még beszélni is fogok vele.

-Alíz, minden rendben? – kérdezte Kíra, miközben mentünk le a konyhába.

-Mi van, ha nem is fog megismerni? – gondolkoztam el.

-Ezt te sem gondoltad komolyan. – nevetett fel.

Délelőtt segítettünk SuBin-nek az ebéd elkészítésében, majd megterítettünk.

Jun is megérkezett a munkájából, majd átöltözött és lejött a konyhába. Csenni akart az egyik ételből, majd SuBin rácsapott a kezére.

-Várd meg a fiad! – szólt rá.

Jun nevetve otthagyta a konyhába. Kírával felszaladtunk átöltözni, majd az étkezőbe mentünk, ahol Jun már éhesen várta az ebédet.

-Lassan dél...Itt kéne lennie. – szomorkodott SuBin.

-Jönni fog, ne aggódj. – közölte Jun.

Míg Yoongi-ra vártunk leültünk az asztalhoz és vártunk. SuBin-nak üzenete jött, majd elolvasta, és egy sóhaj kíséretében nézett ránk.

-Dugóba keveredett, késni fog. – felelte.

-Kihűl az ebéd, mire ideér... - bosszankodott Jun.

-Te tényleg az ebéddel törődsz? – akadt ki SuBin.

-Yoongi tud vigyázni magára. Ha valami történt volna, már hazajött volna. Ritkán látjuk és, hogy miért? Mert sikeresen befutott a bandájával. Mondom, ha valami történt volna, akkor újra köztünk lenne. Nem aggódom érte, mivel tudom, hogy minden rendben van.

-Igazad van... - sóhajtott SuBin.

-Tudom. – nevetett Jun.

Erre Kírával mi is elnevettük magunkat.

10 perc elteltével csengettek.

Itt van!

SuBin felpattant, majd az ajtóhoz sietett.

-Nem mész te is? – kérdezte Jun.

-Nem tudom...

-Ne szórakozz Alíz! Okoz neki meglepetést az ajtóban. – nevetett.

Mosolyogva felálltam a székről, majd az ajtóhoz siettem.

SuBin hátranézett, majd egy mosoly kíséretében kinyitotta az ajtót.

Szívem őrületes tempóban kezdett el verni. Már levegőt is alig kaptam az izgatottságtól.

Nyílt az ajtó, én pedig megláttam Yoongi-t egy mosollyal az arcán.
Aztán tönkrement minden...
Yoongi mellett egy lány állt. Kezük összekulcsolva volt testük mellet.

Észrevett. A mosoly az arcáról nyomban eltűnt. Hátrálni kezdtem, majd nem az étkezőbe siettem vissza, hanem felmentem az emeletre. Összetörve zuhantam be az ágyba.

Végül is, mi már nem vagyunk együtt. Mindenki azt csinál, amit akar nem?
Csakhogy, ez nekem baromira fáj....

Mit is képzeltem? Hogy összejövünk újra?
Gondolhattam volna, hogy ez lehetetlen...