A cserediák 2: Lehetetlen ˢᵘᵍᵃ [✓]

Átvert...

/Alíz/

-Meg van mindenetek? – kérdezte az ajtóban SuBin.

-Igen. – bólintottam mosolyogva.

-Néha azért gyertek vissza. – mosolygott.

-Még jó. – nevetett Kíra.

-Érezzétek jól magatokat. – felelte, majd rám nézett. – Alíz, a fiamat szeretném melletted tudni.

Kijelentésén elmosolyodtam, majd beültünk Kírával Jun kocsijába.

Egyre feszültebb lettem, de boldog is egyben.

Boldog voltam, mert tudtam, hogy Yoongi még mindig szeret.

-Elmondod mi volt az üzenetben? – kérdezte hirtelen Kíra.

-Üzenet? Csak nem a fiam írt neked? – kérdezte Jun.

-De... - mosolyodtam el.

-Mit írt? – kérdezték egyszerre.

-Azt írta, hogy nem akar túllépni rajtam... - jöttem zavarba.

-Tudtam én, hogy téged szeret a fiam. – mosolygott Jun.

Az út végéhez közeledve telefonom rezegni kezdett.

Előszedtem, majd megnéztem ki írt.

Yoongi...

Neve láttán elmosolyodtam, majd boldogan nyitottam meg az üzenetet.

Yoongi: Mielőtt félreértés esik csak egy poén volt az üzenetem. Vedd tudomásul, hogy már nem szeretlek. Én csakis MinHee-t szeretem.

Könnyekkel a szememben néztem Kírára.

-Mi a baj? – kérdezte aggódva.

-Yoongi...Csak játszik velem. Átvert. – feleltem remegő hanggal.

/Yoongi/

Délelőtt mindenki sürgött és forgott. Mindenki a lányokat várta.

-Örülök, hogy vetted a fáradtságot és felkeltél a lányok miatt korábban. – nevetett Jimin, miközben leültem mellé a nappaliban.

-Suga! – kiáltott nekem MinHee.

A lány leült mellém, majd mosolyogva rám nézett.

-Mondjad. – néztem rá.

-Egy percre kölcsön tudnád adni a telefonodat?

-Minek az neked? – húztam fel a szemöldökömet.

-Na, légyszi! Fontos... - kérlelt.

-Jól van. – nyomtam a kezébe.

-Köszönöm. – puszilta meg arcomat, majd mosolyogva felviharzott az emeletre.

Ha tudtam volna, hogy mire kell neki, akkor nem adtam volna oda MinHee-nek...

/Alíz/

Kiszálltunk a kocsiból, majd Jun elhajtott.

Kisírt szemekkel követtem a lányt az ajtóig.
Bekopogott, majd Tae ajtót nyitott.

-Sziasztok! – köszönt vidáman. – Jimin! – ordított hátra, majd a fiú rögtön mellette termett.

-Segítek bevinni. – vette el a csomagunk egy részét.

-Köszi. – mondtam halkan.

-Mi a baj Alíz? – kérdezte Tae.

-Semmi...Csak lelkileg kikészít egy idióta. – közöltem, majd bementem Jimin után.

A többiek mögöttünk jöttek, majd a nappali falához lepakoltunk.

-Lányok! – ugrott fel mindenki.

Miután köszöntöttek minket és lecsillapodtak Yoongi felállt mosolyogva és felém sétált.

Eközben MinHee is leért köreinkbe, majd ledobta magát a többiek mellé a kanapéra.

Yoongi miután mellém ért mondani készült valamit, de félbeszakítottam.

-Nem tudom mit akarsz mondani, de nekem Te ne mondj semmit. – közöltem vele.

-Alíz... - mondta ki nevemet halkan. – Most mi a baj? – kérdezte. – Az üzenet...Amit írtam, azt hittem, hogy ezáltal... - kezdte el, de félbeszakítottam.

-Az üzenet amit írtál? Figyelj ide Yoongi. Előbb döntsd el, hogy mit akarsz, aztán szólj hozzám. – közöltem vele.

-De hát én eldöntöttem Alíz! Mi nem volt neked világos belőle?

-A viccnek is van egy határa. – feleltem. – Szemét dolog másnak az érzéseivel játszadozni. – mondtam a szemébe.

-De hát én komolyan gondoltam azt, amit írtam... - sóhajtott.

-Akkor ezt most véglegesen letisztáztad. Rendben. – mondtam könnyekkel a szememben, majd otthagytam.

A többiek szótlanul figyeltek minket, majd Jimin mellé léptem.

-Hol fogunk aludni? – kérdeztem.

-Gyere megmutatom. – felelte, majd felvitt az emeletre.

Gondolataimba merülve mentem utána, majd nem is vettem észre mikor megállt, ezért neki mentem.

-Bocsi. – mosolyodtam el.

-Semmi gond. – nevetett. – Kíra Tae-vel fog aludni, te pedig egy darabig a szobámban. Még szervezzük a pótágyat. – nevetett fel.

-És te hol fogsz aludni? – kérdeztem.

-A kanapén.

-Mi? Na, nem. Akkor alszok én ott. – tettem keresztbe kezeim.

-Nincs vita. Én alszok a kanapén. Csináltam neked egy üres szekrényt is. Oda pakolhatsz. – mosolygott.

-Köszönöm. – mosolyogtam rá.

A következő pillanatban kiabálásra lettünk figyelmesek Jimin-nel.

-Te normális vagy? Szedd össze a cuccaid és menj el innen! Nem akarlak látni többet! – üvöltött Yoongi lenről.

Ledöbbenve néztem Jimin-re, aki szintén ledöbbenve állt.

Nem sokkal rá dörömböltek a becsukott ajtón....