A cserediák 2: Lehetetlen ˢᵘᵍᵃ [✓]

Felejtsük el

/Alíz/

Válasz nélkül kirántottam a kezem, majd indulni kezdtem.
Yoongi visszaült szótlanul a kanapéra, majd utoljára visszanéztem.
MinHee abban a pillanatban megcsókolta Yoongi-t.
Yoongi nem tett semmit...Miért is tett volna?
Visszacsókolta, majd szememből egy könnycsepp tört elő.

-Hogy szeretlek-e? – tettem fel a kérdést, majd egyből felém kapta fejét.

Mindenki engem figyelt, majd egy sóhaj után megszólaltam.

-Emlékszem, mikor megismerkedtünk. Fagyos voltál hozzám, amit sokáig nem értettem. Később beavattál a magánéletedbe és fény derült mindenre. Utána felengedtél és egyre kedvesebb lettél. Már élveztük egymás társaságát, végül már egy párt alkottunk. Boldogok voltunk, egy bizonyos napig. Elmentél én pedig egyedül maradtam. Kitartóan utánad mentem, majd minden helyre jött. De, mint kiderült a távkapcsolat nem jó megoldás...Eljött ismét a nyár. Reménykedve jöttem Szöul-ba. Reménykedtem, és hogy miben? Hogy minden a régi lesz. – folyt végig arcomon még egy könnycsepp. - Igen, nem léptem túl rajtad, de te igen. Felejtsük el. Felejtsük el azt a nyarat. Mindent felejtsünk el. Viszont elég régóta ismerlek. Boldog vagy egyáltalán MinHee-vel? – tettem fel a kérdést, majd MinHee egyből válaszolt.

-Még jó, hogy boldog velem. – tette keresztbe kezeit.

-Jól van. – töröltem le könnyeim. – Yoongi, én elfoglak felejteni. Végleg. – épp indultam volna, mikor Kíra és Tae visszatért.

-Miért ilyen fagyos itt a levegő? – kérdezte Tae.

-Alíz, jól vagy? – kérdezte Kíra.

-Remekül. – feleltem. – Viszont én megyek. Te maradsz még? – kérdeztem.

-Beszélgettünk Tae-vel...És nagyon örülne neki, ha.... Meg szerinte a fiúk is örülnének....

-Minek örülnének? – kérdeztem.

-Tae felhozta, hogy mi lenne, ha velük maradnánk.... – felelte halkan.

-Ez remek ötlet. – kiáltott fel Jungkook.

-Szerintem is. – értett egyet Jimin.

-Simán elintézzük. – felelte Namjoon.

Mindenki hangoskodni kezdett, egyedül Yoongi és én maradtunk csendben.

Nem...Erről szó sem lehet.

-Mi a bajotok? – kiáltotta MinHee.

-Inkább neked mi a bajod? – kérdezte Hoseok.

A következő percben mindenki vitatkozni kezdett.

-Fejezzétek már be! – kiáltottam, majd rám néztek. – Kíra, ha akarsz, akkor maradj, de én nem maradok.

-Ne már... Akkor én sem. – közölte.

Kérdőn néztem rá, majd szomorúan megszólalt.

-Ez is egy emlékezetes nyár lenne...De, ha te nem vagy itt, akkor a legrosszabb is...

-Kíra... - mosolyogtam rá. – Ezt beszéljük át otthon.

-Ha a szüleimre célzol, Ők simán belemennek. – közölte Yoongi.

-A szüleidnél vannak? – lepődtek meg a többiek.

-Ja. – mondta.

-Kírával terveztem átbeszélni elsősorban. – vágtam rá.

Yoongi elém sétált, majd megszólalt.

-Ha ideköltöztök, akkor nehezebb lesz a felejtés. – közölte, majd felment az emeletre.

-Suga! – kiáltott MinHee. – Várj meg! – szaladt utána.

-Szerintem menjünk haza, aztán még úgyis beszélünk...Majd kiderül... - javasoltam.

Mindenki beleegyezett, majd Kírával hazaindultunk.

***

-Sziasztok! – léptünk be a házba.

SuBin a konyhában tevékenykedett, majd beálltunk segíteni.

-Megengeded, hogy a fiúkhoz költözzünk? – kérdezte Kíra.

-Na, hát ezt nem így kellett volna... - nevettem fel.

-Oda mentek, ahová csak szeretnétek. Ha ott jó nektek, akkor menjetek csak. – mosolygott.

-Én nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet. – feleltem.

Este Jun-tól is megkérdezte Kíra, aki szintén bele ment.
Egyedül én voltam ellene.

A szobámba mentem, majd észrevettem, hogy üzenetem érkezett.

Az üzenet még délután érkezett...Mégpedig Yoongi-tól.

Kíváncsian megnyitottam a beszélgetést.

Még, hogy nem használja mi?...

Yoongi: 

Szóval túl akarsz lépni rajtam...
És, ha én nem akarok rajtad?