A cserediák 2: Lehetetlen ˢᵘᵍᵃ [✓]

Higgy nekem!

/Yoongi/

Idegesen a leültem a kanapéra.

Még, hogy játszok az érzéseivel...

Zsebembe nyúltam a telefonomért, meg akartam nézni, azt az üzenetet, ami nem volt neki egyértelmű...
A telefonom nem volt a zsebemben, aztán rájöttem, hogy MinHee-nek adtam.

-Kérem a telefonom! – néztem a lányra.

MinHee szemeiben rémültség látszódott, majd mosolyogva átadta.

Miben sántikálsz?...

Megnyitottam a beszélgetésünket, majd megláttam ott egy üzenetet, amit nem én írtam.

MInHee...

Eluralkodott bennem a düh, majd a lányra néztem.

-Te normális vagy? Szedd össze a cuccaid és menj el innen! Nem akarlak látni többet! – ordítottam.

-Suga... Én... - akart mentegetőzni.

-Nem érdekel semmilyen kifogás. Menj! – feleltem idegesen.

Felpattantam, majd Jimin szobájához indultam.
Az ajtó előtt megálltam, majd dörömbölni kezdtem.

/Alíz/

-Beszélnünk kell! – közölte Yoongi az ajtó mögül.

-Azt hiszem én megyek. Beszéljetek csak. – felelte Jimin, majd kinyitotta az ajtót és kiment.

Yoongi bejött, majd becsukta az ajtót.

Közeledni kezdett felém, míg én hátráltam.
Mikor már elég közel ért hozzám átölelt és szorosan tartott magánál.

-Alíz...Nem én írtam azt az üzenetet. Komolyan mondom. Higgy nekem! – mondta halkan.

-Yoongi...Olyan nehéz hinnem neked ezek után. – feleltem ismét könnyekkel a szememben.

-Elhiszem, de tényleg nem én voltam. – engedett el és nézett bele a szemembe.

-Mondj egy okot, amiért higgyek neked...

-Hm...Egyet? – mosolyodott el. – Azért higgy nekem, mert szeretlek. – felelte.

Yoongi ismét közeledett, majd megcsókolt.
Csókját nem tudtam figyelmen kívül hagyni, mivel már nagyon régóta vágytam rá.
Szeretem és nagyon hiányzott már Yoongi.
Miközben visszacsókoltam egy könnycsepp folyt végig arcomon.

Yoongi elmosolyodott, majd letörölte kezével, majd a szemembe nézett.

-Alíz...Szeretlek. – vallotta be mosolyogva.

-Én is, te bolond. – mosolyodtam el, majd megcsókoltam.

A levegő hiánya szétválasztott minket, majd mosolyogni kezdett.

-Mi az?

-Ugye tudod, hogy nem aludhatsz itt? – kérdezte.

-Jimin szobájában? Miért is?

-Mivel te velem fogsz aludni. – közölte.

-Ahogy szeretnéd. – mosolyodtam el. – De...Mi lesz MinHee-vel?

-Elküldtem. Amúgy sem szerettem.

-Tessék? – döbbentem le. – De, akkor miért voltál vele együtt?

-Nem bírtalak elfelejteni. Sehogy sem tudtam túllépni rajtad. Ez tűnt a legjobb megoldásnak...

-Szólnod kellett volna. Megbeszéltük volna...

-Már mindegy nem? Most az a lényeg, hogy velem vagy. – mosolygott.

-Igen...De meddig? Megint míg el nem kell mennem? – hunytam be a szememet egy sóhajtás közben.

-Nem. Nem foglak ismét elveszíteni. Megoldjuk majd. De ezt hagyjuk most. Ráérünk ezen agyalni.

-Igazad van. Menjünk vissza a többiekhez.

Yoongi kézen fogott, majd kiléptünk a szobából. Az ajtaja előtt megálltunk.

-Mindjárt jövök. – felelte, majd bement.

/Yoongi/

A szobámba beléptem, majd megláttam MinHee-t, aki a táskájába pakolta a cuccait.

-Nem akarsz mondani valamit? – kérdeztem.

-Nem. – közölte, majd megfogta a táskáját és kiment az ajtón.

Kimentem utána, majd megállt Alíz mellett.

-Nem tudom mit lát benned... - felelte, majd véglegesen elment.

-Ne törődj vele. – mosolyogtam Alízra.

Megfogtam kezét, majd lementünk a többiekhez.

Boldogok voltunk, aztán egy nap megtörtént a baj....

------------------

Sziasztok! :)
Nem sikeredett nagyon eseménydúsra, de remélem, azért így is tetszett nektek. 

Hamarosan jövök a következő résszel. :)