A cserediák 2: Lehetetlen ˢᵘᵍᵃ [✓]

Még találkozunk

/Yoongi/

MinHee-vel beültünk a kocsiba, majd a szüleim háza felé vettük az irányt.

-Alig várom, hogy megismerjem a szüleidet. – mosolygott MinHee.

Válaszként egy erőltetett mosollyal ajándékoztam meg.

-Nem vagy valami bőbeszédű Yoongi. – közölte a lány.

-Hányszor kell elmondanom neked valamit a nevemmel kapcsolatban? – akadtam ki.

-Ne csináld már...A barátnőd vagyok.

-És? – vágtam rá.

-Amúgy, miért van az, hogy te sosem mondod azt, hogy szeretsz? – húzta fel szemöldökét MinHee.

-Nem érzem szükségét. Egyszer mondtam, ha változik, akkor szólók. – feleltem.

-Nem is mondtad sosem! – akadt ki.

-Valóban? – gondolkoztam el.

Hazudnék azzal, ha azt mondanám neki, hogy szeretem. Mivel nem szeretem.
Egyedül Alízt szeretem.
Mikor megláttam MinHee-t támadt egy ötletem.
Mi lenne, ha összejönnék vele? Akkor talán elfelejteném Alízt....
Ez tűnt a legjobb megoldásnak....

MinHee felnevetett, majd boldogan pattant ki a kocsiból. Kiszálltam én is, majd az ajtó elé álltunk.

-Mindegy. Ne változz meg. Én így szeretlek. – mosolygott a lány.

Összekulcsoltam kezünket, majd csengettem. Hamarosan megláttam régen látott anyukámat. Mosolyogva nézett rám, majd amint meglátta MinHee-t el is tűnt a mosoly arcáról. Tekintetében csalódottság látszódott. Aztán megláttam valakit mögötte.

Alíz...Hogy kerülsz ide?

Amint meglátott könnyek szöktek szeméből, majd elszaladt.

Elszúrtam mindent....

/Alíz/

Úgy döntöttem, hogy erősnek mutatom magam és egy mosollyal az arcomon fogok visszamenni az étkezőbe. Összeszedtem magam, majd elindultam. Az étkezőhöz érve, megálltam a fal mellett, majd egy sóhaj kíséretében beléptem.

Mindenki rám kapta tekintetét, majd leültem a székre.

-Elnézést kérek, hogy csak úgy elmentem. – erőltettem magamra egy mosolyt.

-Semmi baj, a lényeg, hogy itt vagy. – mosolygott SuBin.

Yoongi-ra néztem, majd rajta kaptam, hogy néz. Felhúztam a szemöldököm, majd elkaptam a fejem.

-Jó újra látni titeket. – felelte Yoongi. – Mi járatban Koreában?

-Cserediákprogram, rémlik? – válaszoltam nem túl kedves hangnemben.

-Most jöttetek? – húzta fel szemöldökét.

-Igen, meg lett hosszabbítva. – felelte Kíra.

-Értem...

-Fiam, nem akarnád bemutatni a melletted ülőt? – kérdezte Jun.

-De, persze. Ne haragudj, hogy nem mutattalak még be. – mosolygott a lányra.

-Nem is te lennél. – mosolygott rá a lány.

Felhúzott szemöldökkel néztem őket, majd Yoongi újra megszólalt.

-A csodálatos lány itt mellettem, MinHee. – felelte. – A barátnőm. – tette hozzá egy kisebb szünet után.

-Hogy kid? – vágta hozzá a kérdést Kíra.

Yoongi legyintett egyet, majd tovább evett.

-Tetszik az Idol élet Yoongi? – kérdeztem.

-Igen, nagyon tetszik. – felelte.

-Most te szívatsz engem? – akadt ki MInHee.

Yoongi kérdőn nézett a lányra.

-A lány előtted hívhat a neveden, de én nem?

Láttam, hogy erre nem tud mit mondani, majd válaszoltam helyette.

-Azt hiszem illene nekünk is bemutatkoznunk. – néztem rá Kírára. – Ő itt mellettem Kíra, a legjobb barátnőm. Azért vagyunk itt, mert az iskolánkban cserediákprogram jött létre, és most rajtunk van a sor, hogy a koreai cserepartnereinkhez menjünk, mivel tavaly ők voltak nálunk – meséltem. – Én pedig Alíz volnék, Yoongi cserepartnere, egyben a volt barátnője. – mosolyogtam rá MinHee-re.

-Te a barátnője voltál? – húzta fel szemöldökét.

-Igen, miért? – húztam fel én is a szemöldököm.

-Hát nem is tudom....

-Mi bajod van vele? – kérdezte idegesen Yoongi.

-Semmi... - sóhajtott.

Az ebéd további része feszülten telt. Az ebéd végezetével Yoongi szinte felpattant a székről.

-Nekünk mennünk kell, mert interjúnk lesz. – felelte. – Köszönünk mindent.

-Alíz kikísérnéd őket? – kérdezte SuBin.

-Persze. – sóhajtottam, majd felálltam és az ajtó felé mentünk.

Mikor kiléptek az ajtón Yoongi megállt és hátranézett.

-Még találkozunk. – közölte mosolyogva, majd kézen fogta MinHee-t és beszálltak a kocsiba.

Ezek után boldoggá tennél, ha nem úgy történne...

Egy sóhaj kíséretében visszamentem a házba, majd szomorúan becsuktam magam mögött az ajtót.